Nehéz összeegyeztetni a szerepeimet; hallgató vagyok, üzletvezető, barát, barátnő, családtag, háziasszony.
Lehet, hogy az egyik ideiglenesen távozni kényszerül. Az az igazság, hogy évmilliók óta foglakoztat a pszichológia, és tudom, hogy ezt nem lehet fél gőzzel csinálni. Szóval lehet, hogy felfüggesztem az egyetemet. Én már abban a korban vagyok, amikor a munkának kell állnia az első helyen. Ha tudom mellette csinálni, az csodálatos, de ha nem, hát nem. De ez nem egy múló szerelem, ez egy életre szól.
Még nem biztos, de egyelőre úgy fest, hogy az általam kitűzött minimumot nem fogom tudni teljesíteni. De holnap zh-t írok. Drukkola!
Volt jó kis önismereti csoportos órám pénteken, és a félév lezárásaként egymásnak írtunk névtelenül üzikéket. És képzeld el, olyan sok cukiságot írt nekem a sok '92-3-as születésű évfolyamtársam (igen, jól olvasod; a '93-asokat nem hogy nem kell pelenkázni és tudnak járni, de konkrétan egyetemisták), teljesen meghatódtam. Pedig névtelen volt a dolog, akár azt is írhatták volna, hogy rohadjak meg és égjek a pokol tüzén az idők végezetéig.
Aztán volt közben sok munka, kevéske túlóra is, de kezd beállni a rend, már csak az kéne, hogy még több édespofa hölgyike járjon hozzánk sportolni, mint eddig.
Jaj, voltam nődokinál, mert hogy aktuális az éves rákszürike (üsssél!!!!!!). Erre látom, hogy az édes kis öreg dokibácsika nyugdíjba ment, el is facsarodott a szívem. No, nem azért, mert olyan végtelenül odalettem volna az öregért (bár oltári jófej volt, tényleg minig kedves volt és figyelmes), hanem mert akkor félő, hogy a henteshez kerülök, aki tavaly olyan fájdalmat okozott nekem, hogy felüvöltöttem, pedig tökös kislány vagyok, ezt mindenki tudhassa. Plusz utána zubogott belőlem a vér, az utcán sírásról pedig akkor nem is ejtenék már szót.
Szóval úgy felhúztam magam a váróban, hogy engem az a rohadt hentes nem fog újra lemészárolni, hogy mire sorra jutottam, és kiderült, hogy a másik kedves bácsi van bent, már agyban beforrasztottam a lukam, úgyhogy a nadrág fennmaradt, viszont felírattam a HPV elleni oltást. Ugyan nem vagyok egy nagy össze-vissza kúró, és nem is tervezem, hogy azzá válok, de az ördög sosem alszik, úgyhogy felelősségteljes (és paranoiás) nőszemély lévén benyomatom a cuccost. Boldog karácsonyt nekem!
Túl sokat beszéltem a vaginámról?
Na, mindegy. Közben itt volt Hulk Hulkerson, kellemes esténk volt tegnap; kis Ikeázás, dolgok vásárlása (imádom a dolgokat, de itt kell leszögeznem, hogy a fölösleges dolgokat nem imádom, úgyhogy csak hasznosat veszek, meg funkcionálisat, és megvetek minden dísztárgyat, kivéve egy darab gyertyatartót, amit sajnos csak igen ritkásan használok, óáááóááá), úgymint ruhafogas és vágódeszka, aztán megnéztük a Parlamentnél a karifát, befagyott a segglukunk is, de már jól vagyunk. Este isteni, csodálatos időtöltés, alvás, reggel romcsika takkerolás, Nagyikánál ebédölés, aztán elvileg... tanulás. Khm.
És akkor itt rekedtem meg.
Túlságosan lefoglal a meló és a párkapi ahhoz, hogy ezzel foglalkozni tudjak. És a priot (verj!) nyilván a meló és a párkapy élvezi, szóval a költséges "hobbikám" hátul kullog, egyem meg a kis szívét. De nem felejtem el, és minden tőlem telhetőt megteszek érte!
