Ez a nap már eleve szar volt, csak egy kis nyugalomra vágytam, te meg adtad az intelllektüelt, én meg jó pofát vágtam hozzá.
Váh, na, igen, ami történt megtörtént, régi panksláger újra visszaköszön.
Lényeg az, hogy a hétvégém is eltelt, szépítgettem a lakásom, meg vendégül láttam embereket, akik kedvesek. Sokat dolgoztam mindeközben, és nagyon fáradt vagyok.
Reggel volt attak is, ugyanis Andika szívem pasija hív reggel, hogy mi van Andikával, mert most telefonáltak a kollégái, hogy nem érkezett meg reggel, és hiába hívják, nem veszi fel.
Gondolhatod, rohantam haza (ja, azt kihagytam, hogy nálam aludt, és én korábban mentem dolgozni, mint ő, úgyhogy aludt tovább, de max pár perce volt, mert őt is várta a munka). Szóval gőzerővel tépek haza, már minden leforgott a fejemben, bajban van, elesett, megrázta az áram, nincs életem Andika nélkül, meghalok!!! Loholtam, mint az állat!! Közben folyamatosan játszottam le a fejemben, hogy hogy kell újraéleszteni.
Beléptem. Hallom, hogy cseng a telefonja. Majd hogy Andika üvölt a fürdőből, hogy bezártam magaaaaaaaaaam!!!!
Jaj, kiengedtem, megöleltük egymást, és úgy sírt szegénykém! Jaj, de megkönnyebbültem, édes kis pofám! Két órát bent volt, óra és telefon nélkül, azt se tudta hány óra van, vagy hogy hazajövök-e napközben egyáltalán.
Aztán melócska, Dorkatrécs, melócska.
Megnyitottunk bazzeg, indulhat a buli, jöhet a subidubi - ahogy a rendkívül művelt MC Ducky reppelné!
Na, megyek, mert kiteregetem az első mosást, amit ma lőttem el!
