ápr
25

 Na szerda éjjel volt asszem az uccsó megnyilvánulásom. Kicsit meg vagyok zavarodva, nem tudom, hogy mik is voltak. Várjunk csak. Csütörtökön asszem kisgyermekre vigyáztam, aki egy tünemény! Aztán éjjel hazamentem. Akkor már asszem semmit nem csináltam. Asszem.

Aztán asszem volt a péntek, amikor meg Dóriéknál vendégeskedtünk, frankócska volt.

Aztán Hulk nálam aluszkált. Nagyon szupika volt, aztán mentünk "reggel" a nagymamájáért, onnan a koliba, ott ebéd, aztán Dóri felmondott nekem gyorsan egy narrációt, aztán jöttünk haza, és levágtam isteni Hulk isteni haját! Jeeee! Nagyon bátor volt, szerintem én jobban féltem, de bevállalta! És meg kell hagynom, meglehetősen tehetségesen vágok. Több értelemben is helytálló már ez a kijelentés.

(De igazából úgy kerek a sztori, hogy én mindig mondom neki, hogy mi a menő hajviselet, és igazából félig viccből mondom, mert bárhogy szeretném őtet (jó, mondjuk az utcán nem mennék vele végig pink hajjal), de ugyanakkor meg tökre imponál, amikor kurva jó a sérója, és csak nézem, hogy juuuj, de nyámmi!
És viccből mondtam neki, hogy levágom én egyszer a hajad, az lesz aztán a császár! No, mondjuk még soha senki haját nem vágtam le a sajátomon kívül persze, ami úgy néz ki, hogy hajmosás után két fonatot csinálok, és a végéből levágok öt centit, oszt' szevasz. Tehát - mondjuk ki nyiltan - nem én vagyok Gedeon bácsi, a nők bálványa.
De ő meg Hulk bácsi, aki viszont az, legalábbis az én bálványom, mert már annyit mondtam ezt a hajvágás dolgot, hogy tegnap beült szépen a kádba, és hagyta, hogy ollóval levágjam a haját. Lassan dolgoztam, már fájt mindene, nekem meg kifolyt a szemem, sőt, olykor a haja a számba röpült egy vadabb vágásnál, és reflexszerűen , mint mikor hirtelen bogár repül a szádba, köptem is, de erről most nem akarok beszélni.
Minden esetre elég sokat röhögtünk az elfáradt hátaktól és lábaktól elvonatkoztatva. Nagyjából egy 40 perc alatt végeztem is, és olyan király lett, hogy ihaj!
Biztos nem rakok be róla fényképet, mert aztán minden nő irigykedő leveleket írna nekem, a férjeik meg csapatot váltanának, és Hulkra fennék a fogacskáikat. Ezt meg ugye senki sem akarja?

Szóval nekem igazából a jó mókán kívül tök sokat jelentett, hogy bízott bennem annyira, hogy megengedje, hogy levágjam a haját. Tudom, hogy visszanő, meg minden, de senki sem akarna vicces fejjel mászkálni az utcán egy percig sem. Úgyhogy még mindig szeretem!)

Egyébként meg kis munkafélét végzek, de nem fogok belőle most yachtot venni.

Ja, és lesz mindjárt nagy szülinap-fesztivál, mindenki örül, mert egyre kevésbé vagyok már csecsszopó.

A bejegyzés trackback címe:

https://moira.blog.hu/api/trackback/id/tr171950502

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása