Ó, de régen írtam utoljára! Na, de nem kell itten agylobot kapni, mert a dolgok azért történtek, de nem olyan hevült formában, mint eddig. Kicsit visszavettem, mert újabban minden nap hétkor kelek, no, nem ám azért, mert lesújtott rám újra és végre a munkácska, egyelőre a tanfolyás foglal le.
Ezen kívül a történések. Kedden volt tanfi, az ziher. Aztán szerintem szerdán is, és szerdán a barátom nálam aludt, vagyis tegnap. Így mára virradóra együtt ébredtünk arra, hogy kilenc hónaposak vagyunk, és mindjárt jön a fogunk!
Eközben pedig asszem éppen kedden este megszületett a legújabb unokatesóm, és ezzel a három év alatt ő a hatodik gyerek a bővebb családomban. Ez a valami!
Míg mások reprodukálnak, én csak magam redukálom nullára, ugyanis az ínhüvelygyulladásom megöli a testemet. Aki engem otthon suttyomban vuduz, az ne csinálja! Jó ember vagyok, nem csak a magam módján, de mindenkién.
Eközben meg tegnap vágtam, és ma itt aludt a barátom. Szeretem, amikor itt alszik a barátom. Szeretem, amikor van összefüggés egy mondaton belül.
