Ma Andika ajándékát végképp befejezem, úgy fog örülni, hogy csomaglok melé egy pelenkát is.
Ezen kívül még annyit szerertnék elmondani (hogy szegény Dzsoni a mocsokban rohad), és vettem tegnap egy szoknyát meg egy cipőt (hogy rohadnék meg én is!), este rádiós gyűlés, utána meg Morgonckodás, aztán az én Édesemel jövünk hozzánk, és végre lesz időnk egyásra. Olyan nehéz, hogy általában amikor találkozunk, az éppen csak egy villanásnyi, és amikor meg együtt alhatunk, akkor meg éjfélre érünk haza és hajnalban kelünk. Tudom, hogy másnak rosszabb, mert soha nem találkozik a szerelmével, de mégis úgy kivagyok. A régi, jó kis nyaras esték, amikor együtt voltunk egész hétvégén, kettesben, és azt csináltuk, amit csak akartunk! Persze most is boldog vagyok, majdnem maradéktalanul, csak kicsit nosztalgiázik a szívem.
Egyébként szerdán este volt összrádiós gyülekező, elég fasza volt, kedvesek az arcok, de egyelőre életre szóló barátságok még nem köttettek.
Aztán jött velem haza Hulk, aztán reggel fel, én vágtam, majd jött Dorka és vele is vágtam, és nagyon jó tanítvány, very nice.
Aztán este adáska, de azon csak lébecolgattam, aztán jöttem haza. Egyébként marha jókat röhögtünk bent, sörözgettünk, dumizgattunk, ilyen dolgok.
Ma este meg az első sorokban emlegettett események sora vár, utána meg, hejehuja, jön a kicsikém!
