Felmondtam a kertévénél. Szép, bővített mondatokkal. Most egy újabb helyre pályázom, ami gyakorlatilag az életem végét jelentené, mert egy rádióról van szó, méghozzá reggeli műsorról. Abba a rádióba pedig nagyjából 2 óra eljutni, úgyhogy itt valaki nem alszik többé.
De, hogy mik is voltak egyébként? Vasárnap Bazsikánál aludtam, és Andor hívott, hogy másnap nálam tud aludni, csaptam is a seggem a földhöz örömömben.
Aztán hétfőn nem tudom már nagyon, hogy mi volt, de biztos voltak dolgok, meg szerkesztettem híreket, meg adást estére, közben meg szövögettem az álmokat a Kanommal kapcsolatban.
Jaj, de kis buta vagyok! Hétfőn voltunk hét hónaposak! És bent főztünk a koliban, kurva romcsi volt, mert mi úgy főzünk, hogy közben úgy öleljük egymást, mintha legalább is az egyikünk a háborúba készülne hamarosan, szóval még jó, hogy mindez velem történik, mert különben giccsparádénak találnám, de így... huhu... belekönnyezem néha, annyira élvezem!
Aztán én mentem haza, aztán meg vissza, mert közben meg itthon vágnom kellett, és végül este Andor gyütt hozzám! Hejehuja vigadalom!
Kedden fel, ő el, én meg vágtam. Aztán kedden volt a jó kis kedd este, ami meg tegnap volt, és Andikával talicskáztam. Mi pedig kurvára keresünk egy bizonyos dolgot, amit Szájbakúrt Valentinnapra adunk a szerelmeinknek, mert ez egy ilyen kedves dolog, amit mi keresünk. De ekkor még nem találtuk meg. Aztán mentünk még kicsit vásárolni, mert most, hogy se pénzem, se munkám, és a TB-t is megemelték, kurva nagy szorongás tört rám, és hát nem csekély szorongásoldó a súlyos nagy lóvék elcsapkodása. De nem kell Mojruskát félteni, mert ő azért észnél vagyon, úgyhogy 1900 Ft-ért vettem egy CSIZMÁT, egy KESZTYŰT és egy PULCSIT, mert ki a fasza gyerek, Dopeman, te tudod! Te vagy a fasza gyerek, Mojra, én tudom!
Aztán Ózonban voltunk, hozzánk csapódott Solti, akivel meg óriási világmegváltót dumáltunk, úgyhogy fasza estét sikerült kanyarítanunk!
Aztán haza.
Reggel fel, majd újra Andikával kerestük azt a bizonyos tárgyat, végezetül meg is találtuk, úgyhogy ez kedves lesz tőlünk, srácok!
Aztán mentem a Kandúromért (váh, bazmeg) az egyetemre, és főztünk megint együtt. Ebéd után meg ledőltünk, mint az állat, aludni egy órára, és kussolni kellett, mert ott volt mindenki, plusz az egyik srác barátnője is aludt éppen, tehát egy pisszenés sem, még puszit adni is némán, lehelet finoman, és beszarsz, bazmeg, olyan történt, hogy ha nem velem esik meg, nem hiszem el, gecó!
Szóval fekszünk egymással szemben, síri csend, de azért simizget, meg puszilgatom, és egyszer csak ilyen kedvesen, édesen megcsókolom az imádnivaló száját, és kibaszottul_kurvára_egyszerre egymás szájába suttogtuk full_atom_egyszerre, hogy szeretlek.
Na, ez milyen már?
Holnap adásra viszem be a vágott anyagot, aztán megyek este kicsit dolgozni, aztán iccaka haza, aztán pénteken utazunk el a vérbe! Már idejét sem tudom, mikor hagytam el ennek a kurva városnak a határait! Éppen itt az ideje! Jön a Szerelmecskegombocska is. Megfeszülök már egy jó kis nyugis és kiadós együtt töltött napért és éjszakáért, de mostanában ilyen nem nagyon lesz... Talán amikor legközelebb ilyen kurvára ráérősen együtt lehetünk, az jövő hét vége... Fasz ki van már most.
