Na, sok a lemaradás, ezért elmondom, hogy mi a dörgés.
Kedden gigaméretű koktélparti volt, bevágtam vagy 6 koktélt, mindenki elég csúfosan elkészült, de Mojruska és szerelme csak kicsit csípett be, minden esetre kibaszott jó volt az este, sokat röhögtünk, Balika, Boka, és még sokan mások, szóval nagyszerű volt, főleg, hogy előtte a kertévében álltam, mint egy fasz, és ezek után elég üdítő volt jó arcokkal mulatozni! Végre kicsit helyre zökkentem. Közben Réka hívott, hogy munkácska lenne Ózonban, úgyhogy mondtam is nekije, hogy orrájt, úgyhogy jeee.
Szerdán Andornál fel, még kis dumika, meg rihiröhi, talán még egy kis ebédelés is volt, aztán mentem Andikával talizni, akivel ünnepi jelleggel betoltunk egy fröccsöt, ugyanis aznap államvizsgázott sikeresen a kis disznócska. Aztán este mentem munkiba, Rékával voltam, kurva jó volt, végtelen pörgés, ezt már szeretem! Aztán Andris kérdezte, hogy holnap is jönnék-e, mondtam, hogy já. Munka után meg mentem vissza a szivecskémhez, ez már a 4. nap zsinórban, hogy együtt aludtunk, ilyen még nem is volt.
Aztán másnap fel, haza, aztán kicsit döglöttem otthon, majd mentem megint Ózonba, még nagyobb pörgés, polip voltam, baze, de kiváló volt a hangulat, aztán meg kiderült, hogy nem kell éjszakaiznom, mert Andris arra megy haza, amerre én, úgyhogy örült a búrám. Előbb beugrottunk a tesójáért, aki valahogy megtudta, hogy engem hallott régebben a rádióban, és erre aszongya: mért nem mondtad, hogy te vagy a rádiós lány?
Aztán alvás, péntekre ébredtem, mentem be a kertévébe, ahova már annyi kedvem van bemenni kb, mint a saját akasztásomra. És nem tudom, mit csináljak! Legszívesebben azt mondanám, hogy szorri, ez nem az én műfajom, sosem lesz olyan hozzáállásom, hogy jessz, de kurva jó képet vettünk fel erről a felkoncolt kutyáról, egyszerűen a kereskedelmi televíziókban elég kicsi az a terület, ahol szívesen dolgoznék. Igaz, a lé nem lenne rossz, de a lelkem többet ér bármilyen lénél nem? És éppen itt a kiváló példa; Ózonban pultozgatok, barbackeskedem, és nem veszek belőle yachtot, de baszki, jól érzem magam, amíg ott vagyok! Talán nem 25 évesen kéne megalkudnom.. ha már gyerek, meg lakás, meg ilyenek, akkor persze, már nem nagyon lehet válogatni, hogy ja, jól keressek, közel is legyen a munkahely, és még jól is érezzem magam... De most még? Nincs igazam? Szeretném befejezni ezt a kertévés dolgot. Nem érzem magaménak.
Aztán pénteken csodálatos estét töltöttünk Ózonban Pintye, Réka, Bogi meg én, eközben Andris is néha vegyült, meg az ő barátai, és az én legédesebb szerelmem értem jött, mert ő egy óvó, vigyázó lovag, akit imádok, és aki imád engem! Aztán még beugrottunk 53-ba, ott még egy kis fröcsike, aztán haza és alvás.
Aztán ebéd, majd mentem ki Andikához vidéjkre, ott jó sok dumika meg röhögés, Andika atomarc, megőrülök, mikor vele vinnyogok a röhögéstől. Aztán hulla voltam meg agyhalott, úgyhogy gyorsan hazafelé felszedtük a barátomat, és mentünk haza. Végtelenül jó dolgok, aztán végtelenül jó alvás, mély... és pihentető... és melette... Hát lehet ennél jobb?
Ja, és a lényeg! Már régebben is filózgattam, hogy mennék én továbbtanulni egy bizonyos irányba. És idén meg is teszem végre. Elmegyek harmad diplomára. Hogy hova, azt majd csak a jelentkezésem után fogom megírni. Minden estre komolyak a szándékaim.
Egyébként meg alig várom, hogy tavasz legyen és mindenhova bringával menjek.
Ja, és újabban erre élvezek.
Ja, és megyek ma mesés, okos, tüneményes, erős, nevetős Hannácskához, aki mindjárt egyéves.
