A babona szerint, ahogy az első év napját töltöd, úgy fogod tölteni az egész évedet. Ezek szerint én:
Az évből
29 napot pezsgőzéssel
20 órát buszozással
18 órát a szerelmemmel fürdéssel
44 napot szexeléssel
106 napot alvással
38 napot evéssel
40 napot Jóbarátok nézéssel
43 napot Bazsinál filmezéssel
15 órát bringázással
212 napot pedig a párhrtneremmel
fogok tölteni.
De hogy ne csak a számok beszéljenek!
Elég későn gondoltam bele, hogy az éjfél az nem éjjel három körül lesz, ezért nem sok híja volt, hogy egy éjszakai buszon töltsük az éjfelet. SCH-ban találkoztunk, még voltak páran, aztán elindultunk olyan 11 körül a párhrtneremmel. Akkor konstatáltam, hogy az éjfél az éppen 11 óra után van egy órával, és hogy akkor mi most vagy leszállunk valahol, vagy a buszon koccintunk (mert azért egy fél üveg pezsgő és két műanyag pohár volt nálunk), vagy leszállunk a Ferencieken, és ott a tömegben. Hát utóbbit választottuk. Érdekes módon tesócskám és annak barátnője is éppen ott voltak, úgyhogy tök jó volt velük összefutni. Aztán 10-9-8-7-6-5-4-3-2-1, és beng, életemben először Szilveszter éjjelén megcsókolt az, akit szeretek (mármint, érted, nem akkor csókolt meg életemben először, hanem hogy Szilveszter éjjel, és az, akit szeretek, nem tudom, mit kell itt értetlenkedned!). Felemelő volt. Koccintottunk is persze, aztán indultunk haza, mert szakadt a madafaka eső. A buszmegállóban kit látok? Andris, Hegó, Tamás! Úgy megörültem, mint majom a farkának! Kurva jó volt látni őket! Kis dumika, aztán mi mentünk haza, mert már várt minket az újévi nászágyunk, ha érted mire gondolok. De mivel átfagytunk, még fürödtünk is egyet, aztán meg a jó meleg ágyikó. További részleteket ma sem fogsz olvasni.
Aztán délelőtt felkeltünk, szokásos dolgok, aztán ebéd, aztán ő haza, én meg néztem Jóbartokat, aztán átbringáztam Bazsikához, ahol nagyon klafa volt, megnéztük a Zathurát. Aztán éjjel hazatekertem.
Ma meg mentem Linivel meg Katival találkozni, oda is bringával, ott kávéztunk egy kicsit, Liniék meghívtak, mert kurva ciki vagyok, és otthon hagytam a lóvémat, és ez csak a rendelés után esett le nekem. De a csajok jófejek voltak, röhögtünk, úgyhogy nice délelőtt volt. Aztán valami buzi ráparkolt a bringámra, de úgy, hogy tényleg csak két centire tőle állt meg, már majdnem kimentem lezúzni a fejét. Aztán hazatekertem, és örül a búrám, hogy bringáztam, és végre mozogtam, és talán egy egészen kicsit aláverek lassan az ünnepi túlsúlynak.
Ma megyek vacsizni a szerelmemhez (helló, ünnepi túlsúly!), és szomorúan közlöm Veled a hírt, Kedves Olvasó, hogy túl sok szaftos sztorira ne várj az elkövetkezendő napokban, mert 8-áig nagyon keményen tanul ez a kicsike, és nem lehet csak úgy fecsérelni az energiáit, de aztán egy hónap semmit tevés vár rá! Úgyhogy szűkös egy hét előtt állunk!
Sebaj! Jön még meleg kutyára úthenger!
