Na, kihagytam két szaftos drámát, amin nagyon bírsz majd csámcsogni.
Az egyik az vasárnap este esett meg, méghozzá az történt, hogy a Hetihetesben megpillantottam a csávót, aki jelenleg is az én egykori helyemen üldögél a rádióban, tulajdonképpen akire lecseréltek bennünket, és erre kitört belőlem a sírás, hogy miért, miért?? - még most is kurvára fáj, ha belegondolok! Mikor találok ilyet még egyszer? Nagyon bánt, nagyon fáj, mert annyira jó volt! Szóval sírni kezdtem. Nem akartam, de kirobbant belőlem. Ez volt az egyes számú, kis drámácska.
A másik már keményebb. Volt hétfőn ugye a névnapja ennek a kis édességnek. Reggel kelünk fel, vagy is éppen csak ébredezünk, szorosan egymáshoz dörgölőzve kicsit még hentergünk, röhögünk, szokásos reggeli dolgok. Előtte nap megbeszéltük, hogy elviszem egy jó kis meglepetés helyre névnapja alkalmából, aztán együtt ebédelünk, aztán ki-ki a maga dolgára, majd este újra jön át hozzám, és újra nálam alszik.
Szóval ment reggel a rihi-röhi, jó nagy állatok vagyunk mi ketten együtt, az már egyszer biztos. Aztán mondtam neki, hogy még henteregjünk itt egy kicsit, van időnk, erre ő, hogy inkább keljünk, hogy hamarabb vége legyen a napnak. Mire én: mért kéne egy olyan napnak hamarabb végetérnie, amit együtt tölthetünk? És már bőgtem is, holott tudom, hogy ő arra gondolt, hogy este hamarabb tudjon jönni, ne kelljen olyan kurva későn feküdnünk, mint mostanában mindig, de mikor én feltettem az iménti fenti költői kérdést, már egyből ott volt előttem a múlt, ahogy készültem 3 éve Misi szülinapjára, Nagyikámmal tortát sütöttünk neki, mentem be a stúdióba nagy örömmel, hogy megünnepeljük, gyertya, minden lófasz, az a pöcs meg egyszerűen nem jött be. Ez kábé akkora érzéketlenség és parasztság volt tőle, mintha meglopta volna az anyámat, na, de nem is ezen van a hangsúly, hanem hogy ezzel együtt bevillant minden szar pillanat; ami Ricsivel volt ezer éve, meg mindenkivel, aki fasz volt hozzám, és akiket dühödten kellett elküldenem a halál faszába, mert annyira és annyiszor megbántottak, és aztán átfordult az egész sírásom ilyen megkönnyebülésbe, hogy istenem, mennyi szart kellett lenyelnem, míg nem jött Andor, nem érdemeltem ennyi mocskot, elsőre vele kellett volna mindent elkezdenem, nem ezzel a sok lelkisérült, defektes, érzelmi fogyatékossal. Bocs, hogy ilyen hangnemben írok, de még mindig sok bennem a fájdalom. Nem, nem vagyok megkeseredett. Sziporkázó szerelemben van részem, minden sejtemben érzem a boldogságot, csak még mindig látom magam előtt azt a Moirát, aki éjszakákat sírt át, aki jó volt, aki kedves volt, akit mindenki szeret, akire értetlenül néznek, hogy hogy lehet ilyen fasz veled ez a suttyó?, és tudod, még mindig összeszorul a szívem!
Tudom, hogy jó helyen vagyok. Tudom, hogy egyre inkább szabadulok a rossz emlékektől, tudom, hogy visszatért a hitem a férfiakban, tudom, hogy sokat ad nekem ez a kapcsolat, sok mindent visszaad, amit a korábbiak elvettek, és tudom, hogy örömmel ad ez a kapcsolat, tudom, hogy boldogan adok, boldogan szeretek, boldogan ölelek és csókolok. 25 évesen először vagyok boldog hónapok elteltével is valakivel, úgy, hogy nem is érzem, hogy ennek mostanában vége lehet. Nincsenek kétségek!
Hát ennyit a drámáról. Ha tehetném, most bemutatnék egy nagy középső ujjat mindenkinek aki szereti.
Egyébként meg, hogy lezárjam a dologk érzelmi részét, és teret adhassak az értelminek (khmkhm):
Kedden itt volt Andika, Californicationra szoktatom rá éppen, és baszki, annyira durva, hogy Andikával nagyjából 3 órán át röhögtem, de annyit, és annyi faszságot beszéltünk, olyan kurvára csípem, és olyan durván megbeszélünk mindent, szóval LJB, LÖB, áldom az eget, hogy anno anyám az apja mellé ült a gimiben, és örökre barátok lettek, és együtt szültek minket, és egy bölcsőben nevelkedtünk, és egy járókában kapaszkodtunk, és egyébként is, hogy 23 éve legjobb barátnők vagyunk! Ammmen!
Szerdán meg! Mi is volt? Ja, semmi. Mentem este Bazsikához, megnéztünk két filmet, az egyik a Legénybúcsú (not so funny), a másik a Big Fish Tim Burton, na, az nice volt.
Ma reggel meg húztam kozmetikushoz, már megint nagyon szép vagyok.
