Tegnap elmentem Linikével meg Karcsival kártyázni a kiváló Mártonpincébe, véletlenül ott volt pár exosztálytársam, funny volt.
Eközben meg epekedve vártam, hogy Andor megérkezzen, mert úgy volt, hogy este van egy kis dolga, de mivel azt a dolgát éppen nem akarta nagyon csinálni, előre mondta nekem, hogy kurva hamar lelép, így nem az utolsó trolival jön, hanem hamarabb. Én már elterveztem, hogy 10-kor elindul, felszed a krimóban, kicsit esetleg még ő is kártyázgat velünk, aztán hazamegyünk uccsó járművel, fél 12-re ágyban vagyunk, és mehet a témázgatás, aztán alvás 10-ig, satöbbi.
Erre hív Anyu nagyjából este 10-kor, hogy reggel vinni kéne Mamut a kórházba, hogy kicseréljék a gipszét, úgyhogy reggel kelni kell. Én kicsit elszontyolodtam, mert hogy akkor korán kell kelnünk, és most Andor hazautazik, sokáig nem látom, és jó lett volna, ha ezt az estét úgy rendesen együtt töltjük. Na, oké, még nyugodt voltam. De elmúlt tíz, Andor még mindig nem hívott, pedig megbeszéltük, ha kilép a koliból, hív. De nem hívott, vagyis még bent van. Oké, már kicsit pipa voltam, de vártam. Az utolsó villamos 11-kor indul, amivel még eléri az utolsó buszt, ami hozzám jön. 11-kor írtam neki, hogy na mi van, lekésted az uccsó vilikét? Semmi válasz. Már fel is basztam az agyam. Ha valami dogla van, akkor hívjon fel, hogy bocs. Nem az érdekel, hogy jön vagy nem jön, az érdekel, hogy ha azt mondja jön, akkor jöjjön, vagy ha nem jön, akkor legalább szóljon, hogy nem jön. Már negyed volt, még mindig nem válaszolt a sms-emre, úgyhogy felhívtam. mondom neki, hogy hol vagy? Még a koliban! És ez hogy lehetséges? Hát elhúzódott valami, de megyek az első éjszakaival.
Addigra nekem már minden járművem elment, amivel haza tudtam volna menni, de Lini meg Karcsi velem voltak, aminek örültem. Elkezdtem sírni, valahogy dühömben, hogy ez mi, hogy nem lehet rá számítani, ilyet még nem csinált, és hallotta a telefonban, hogy sírok.
Azt mondja ne sírj, mondom jó. Aztán megint felhív, hogy lekéste a nem tudom melyik éjszakait. Mondom neki erre, hogy most már maradjon otthon, mert míg ideér, és innen hazagyalogolunk, akkor 2-re leszünk otthon, nálunk eldől, mint egy zsák, reggel korán kelünk, fasznak sincs ehhez kedve. De ő velem akar lenni. Akartál volna akkor eljönni hamarabb, most itt vagyok a semmi közepén, nulla járművel, éjjel egykor. Már tényleg nem akartam, hogy jöjjön... Annyira csalódott voltam, hogy éreztem, ahogy a szerelmet felülírja a düh és a szomorúság.
Aztán zárt a hely, Andor meg mondta, hogy jön hozzám. Oké, gyere, de nem vagyok otthon, itt és itt vagyok. Oda hogy kell menni? Ezzel és azzal. De ne gyere, mert nem akarok itt várni rád fél órát az esőben este, megfagyok, megbasznak, satöbbi. De ő jön, már fel is szállt a buszra közben. Karcsi kijött velem a megállóba. Ő el is ment a buszával, én meg ott állok egyedül. Végül megjön. Fut felém, mert ilyenkor már tud sietni... Én meg csak duzzogtam, nem akartam megölelni, megcsókolni meg pláne nem, és nem azért, hogy büntessem, vagy ilyesmi, hanem mert mondom, nem éreztem a szerelmet abban a pillanatban, és nem éreztem adekvátnak, hogy megfogjam, vagy bármi. Rá se tudtam nézni konkrétan. Ő hajtogatta, hogy bocsánat, bocsánat, és hogy sajnálja, hogy nem jött el korábban, de ha most otthon marad, egész este nem tudott volna aludni, és velem akart lenni. De nem hozhatsz ilyen helyzetbe, hogy az esőben, éjjel, a hidegben rád kelljen várnom egyedül, ha egyszer azt mondod, hogy korán elindulsz!
Végig duzzogva mentem, hogy mért nem hagyta ott a sok hülyét, aki csak kéri tőle a szivességet, és szarnak a fejére, és annyit se mondanak neki, hogy KÖSZÖNÖM, kurva jó vagy, és már ezer ideg a sok dologtól, amit csinálnia kell, és nem értem, mért nem állt fel, hogy bocs, mennem kell, semmi nem történt volna az ég egy adta világon, csak nem borít ki.
Aztán hazagyalogoltunk, húsz perc alatt az esőben, szar volt, aztán dühösen szexeltünk, aztán aludtunk. Reggel még mindig nem éreztem a szerelmet, de sírni azt tudtam volna.
Szóval jó szar estém volt.
Ma reggel korán Mamuhoz, Andor el, ma este még megy vidéjjjkre haza.
UPDATE (15:01): A szerelmem nem múlt el, nyilván nem baszta volna ennyire a csőröm a továbbiakban, ha nem imádnám.
