Na, hétfőn volt adáska, klafa volt. Közben Szabival ránk kényszerítettek egy adásszerkesztést, no, de még nem érzem, hogy baj lenne, egyelőre kézbe tartjuk a dolgokat. Meg Szabi jóarc, úgyhogy cseppet sem aggódom.
Aztán kedden voltunk Mamunál, egyre rosszabb és rosszabb, nehéz a teher a szívemen.
Utána találkoztam a kicsikémmel, és már megint olyan végtelenül édes volt, imádom.
Aztán mentem Bazzserhoz, átdumáltuk az iccakát, aztán kidőltünk.
Ma pedig hajnalban keltem, mentem kozmikushoz, aztán interjúzni a szakirányválasztásra, fáin volt, majd hazatakarodtam, írtam minden embernek, akinek írnom kellett, de egyelőre basztak visszaírni (hámiféledologezkéremszépen?!).
Mindjárt megyek Linivel meg Karcsival kártyázni, aztán meg jön át Andor, nálam aluszik.
Mindjárt négy hónap, hihetetlen, de igaz, és mindenki elbújhat mellette, még sosem volt egyik kapcsolatom sem ennyire jó, és senkivel sem voltam enyire összehangban, szóval boldog vagyok vele, és remélem ez még sokáig így lesz.
Mojrácska vagyok, 11 éves, szerelmes.
(és nem akarom elszólni, de az utóbbi két hétben elmaradtak a pánikrohamok, és ez nagyszerű, maradjon így mindörökké, ámmmmen)
