Éppen most festettem ki a körmöm, szóval lehet, hogy nem fogok a mondandóm végére érni, mert nagyon indulnom kell mindjárt, így meg lassan írok. Lényeg, hogy vasárnap volt kiváló összejövés, Bazsika, Totó meg Szabi is ott volt, plusz előtte voltunk a WPP2009 kiállításon, majd vettem egy kiváló csizmát. Aztán együtt ebédeltem többek közt a szerelmemmel, majd kicsit henyéltünk, aztán hazaeredtem, mert este volt a kis murika. Bazsika, meg Totó, meg Szabi és a kis kedves jó magam. Kicsit beisziztem, de nem nagyon, aztán értem jött ez a lovag gyermek, és nálam háltunk.
Aztán hétfőn is együtt voltunk jó sokat, együtt ebédeltünk például. Aztán ő el, én meg csináltam a dolgom, adást szerkesztettem, aztán meg mentem be SCH-be, lement az adás, not so bad, aztán a kicsikém kikísért a villamoshoz, és ennyi.
Ilyet még soha egyik szerelemben nem éreztem, hogy egy óra különlét után hiányzik. Újszerű, és egyébként nagyon megterhelő. Jobb lenne, ha egy kicsit kevésbé lennék szerelmes.
... és a gyémánt cipő szorítja a lábam.
