A nő az aztán mindenütt nő - van most ebből újabban.
Már a második eset esik meg, hogy kis baromságon nagyon megsértődöm, és én ilyenkor nem mondom azt, hogy te, én zokon vettem ezt a dolgot, mert nem akarom, hogy eltántorítsa, hogy megsértődtem butaságon. Ezért, elmegyek, mivel nem érzem adekvátnak a továbbiakban az együtt eltölthető pár órát, és távozom. Majd felhív, hogy nyünyünyü maszatkutya hol vagy, dumcsizunk? Otthon vagyok, fáj a fejem, és ennyi. Nem tudom, mi a helyes. Hazudtoljam meg magam, vigyorogjak, hogy oké, no problem, vagy riasszam el magamtól azzal, hogy nekem kis dolgok is beteszik a kaput? Örök kibaszott dilemma.
És ezt is csak ide írom le rejtjelesen.
Meg Anyunak is őrlődtem kicsit:
Moira: Anya, nem vagyok én egy fasz véletlenül?
Anya: Kislányom, ne mondj már ilyet, hogy "fasz"! Legfeljebb picsa.
