Aki nem bírja a vért forduljon el. Sőt, igazság szerint előre leszögezem, hogy ebben a mai történetben sok vér lesz és sok szex, és ezt egyikőtök sem bírná, úgyhogy mindenki navigáljon el innen szépen, okosan, aranyosan, és aki itt marad, magára vessen!
Ez a történet segíthet azoknak, akik mindig is legnagyobb félelmüknek tartották, hogy a tamponzsinór elszakad, vagy eltűnik... Úgyhogy félelemre és reszketésre fel!
Szóval éppen azokat a napokat töltöm, melyeken az édes is keserű, vagyis hát a piros mercédesz éppen bent parkol az őrzött parkolóban, ha érted mire gondolok. Én meg ott aludtam ma a szerelmemnél, mert este volt jó kis rádiós vacsika, és eldumcsiztunk mind meg elsörözgettünk, és hát úgy láttuk jónak mind a ketten, ha bent alszom nála. És lőn. Én is hulla fáradt voltam, meg ő is, nem nagyon aggódtam, hogy itt ma nagy dugás lesz, de nem tudom miért nem, mert eddig mindig az volt. Lényeg az, hogy a tampi a helyén, amellé meg - hát ugye tudjuk -, semmi nem fér be, sem erkölcsileg, sem fizikailag, de úgy gondoltam játszásiból azért nem lenne baj, ha rám feküdne kicsit a kicsikém, csak hogy a hangulat azért a meglegyen. De addig-addig mocorogtunk, míg nem odajutottunk, hogy mondtam neki, hogy a zsinórral vigyázzon, nehogy nekem elherdálja, erre aszongya, nincs zsinór! Mondom mi a fasz? De kell lennie, nézem nézem, tapogatom - semmi. Faszom, bepánikolok, jézus, vasárnap ki az a doki, aki segít rajtam, kész, egyből elöntött az ideg. Andor mondja, ne aggodalmaskodjak, de én azért persze tovább aggodalmaskodom, és zihálok. Majd ő megoldja. Ennél jobban nem folynék bele a részletekbe, de az biztos, hogy én többet nem leszek ilyen kis balga, nimfomán, éhes kis kanca, hogy tamponnal a testemben bármit is játsszunk! Végül persze sikerült kiszedni, és senkinek nem lett nagy baja a riadalmon túl, úgyhogy a történet tulajdonképpen tanulságos volt.
Aztán természetesen a küldetést befejeztük, kétszer is, de erről sem beszélek most bővebben. És a legjobb, hogy szex közben is kurva jófej, és annak ellenére, hogy halálosan komoly a dolog, és elakad a szavunk, és tényleg minden csodálatos, vannak részek, amikor úgy röhögök, hogy uristennnn. Úgy szeretem ezt a kis ugrifülest!
Aztán ma kicsit benéztem Qpa helyszínre, majd mentem haza, onnan meg tekertem Nagyikához, ott voltak az ikrek is, cukrok még mindig, hatalmas dumájuk van, úgyhogy szuper volt! Ja, nem is mondtam, tegnap a csöpp Hannácska is beugrott hozzánk, és olyan vérlázítóan cuki, hogy olyan már nincs is, röhög, figyel, kacag, édes, tüneményes, mesés!
Most meg mindjárt elkészülök, mert megyek a jó kis SKEBUra, ahonnan még soha, senki nem jött haza józanul, sőt, az a hír járja, hogy aki oda egyszer betéved, annak fogalma sem lesz másnap, hogy hogyan is jutott haza (vagy oda, ahol ébredt...). Eddig nálam helytálló a dolog, ébredtem már Csepelen, ébredtem már a Camponánál, és érdekes módon mind a két esetben egyszerre aludtunk el az éjszakain Adikával, mert mi ehhez nagyon értettünk anno. Hát kiváncsi vagyok ma hol kelünk fel, de rajtam ne múljon; megágyaztam már itthon mind a kettőnknek.
