Na, végre tegnap lement az adás, és azon túl, hogy a stream leállt a felénél, minden rendben volt hihetetlenül, nagyon jó szerkesztő lennék tévéműsorba, de komolyan. Csak ne nekem kelljen vágnom, digiznem, kikódolnom, satöbbi... Lényeg az, hogy tegnap még sikerült megvégnom a Scooteres anyagot, úgyhogy az 5 bejátszásból, ami volt tegnap, négxet én vágtam, szerintem még ilyen nem volt itt, hogy valaki ennyit dolgozott volna. Na, mindegy. Lényeg, hogy fasza volt a dolog.
Aztán. Még a korábbi dolgok. Szerdán még biztosan vágtam, aztán este Kispálra mentem többek közt a kicsékémmel is, a koncert fless volt, de mi meg hullák, úgyhogy mentünk is utána haza, Andornál aludtam, bent volt mind a három szobatársa reggel is, este is, de...
Aztán másnap megint vágtam, nagyon sokat zszopkodtam, mert sehogy se működtek a gépek, nagyon ideges voltam, már tényleg majdnem sírtam.
Aztán végül minden zsíroskenyér lett. Ez a lényeg.
Barátom ma elutazik másik országba hangosítani, mert olyan ügyes-okos, aztán holnap hazajön, és megyünk Karesz szülinapjára. Zupageil.
Ja, azt álmodtam, hogy megnőtt az egyik mellem, de úgy, hogy felfújódott levegővel, és nagyon fájt, és aztán egyszercsak kidurrant és leeresztett. Szar volt.
