Tegnap nagyon keményen elkezdtem írni a körvezetőknek, hogy a gólyatábor utáni héten egy nagyon fasza adás-sorozatot tudjunk megszerkeszteni, minden nap lesz adásunk, nagyon hardcre lesz!
Aztán! Tegnap nem találkoztam a kicsikémmel, mert helyette Andikával találkoztam, megnéztük Brünót! Annyira röhögtem, hogy azt hittem kiesem a székből, nem hiába, akkora király Sasha, hogy urrristen!
Aztán Bazsikánál aludtam, akinek csak azt tudtam hajtogatni, hogy mennyire imádom Andort, és milyen szuper boldog vagyok vele, úgyhogy nem voltam túl izgi neki, de hát ez van, ennyi kijár már nekem három év párkapcsolati némaság után.
Aztán ma is sok a teendő, ugyanis megyek mindjárt kozmetikushoz, aztán Andival talikázom, megyünk kicsit bóklászni a városban, aztán megyek be Nagyikámhoz a kórházba (na, és itt van az a bizonyos kutyaszar), ugyanis ma műtötték a kicsikét epekővel, édes kis drága Nagyikám, annyira szeretem, biztos minden oké volt, és hamar hazajöhet! Hanikát is újra meg kell műteni, édes kicsikém! Most már tényleg kurrrrvára elegem van ebből az egész műtét/kórház/szeretett családom dologból, most már senki ne műtsön meg senkit, hanem mindenki legyen egészséges, mint a makk, mindörökké, ámen!
De este megyünk Csík zenekarra, jön a kedvesem is, úgy várom már, hogy lássam, öleljem, csókoljam, öleljen, csókoljon!
