Csak így, nemes egyszerűséggel, ahogyan ezt egy hajnalon az a kedves, felvidéki fiúcska az arcomba vágta, miután kiszúrt minket a sátorban. Köllesz. Annyira röhögtem, hogy nem kaptam levegőt. De csak viccelt, és mondta, hogy ez az új csajozós duma. Még cifrábbakat is hallottam, de nem akarok előre rohanni.
Péntek. Szóval utolsó munkanap. Próbáltam felvidítani magam, de mégiscsak egy szakítás ez, fáj, és szomorú vagyok. Értem a miérteket, értek én mindent, de igazából nem volt velünk semmi baj, és szerettek. Nem csak a dolgozók, hanem az kedves hallgatók is. És én is nagyon szerettem magamat ott, a sok súlyos nehézség ellenére, mégiscsak volt munkám, méghozzá olyan, amilyenre csecsszopókorom óta vágytam, és ott, ahova vágytam.
Közben ilyenekkel viccelődtünk a zene alatt, hogy berakjunk egy nyerítést a zene alá? Á, ne, félek, hogy kibasznak.
És minden kollégámat megkérdeztem, hogy nem tudnak-e esetleg egy olyan frekventált helyet, ami még nem telített és viszonylag jól lehet koldulni.
Keserédesen telt a nap. Persze műsor ment teljes egészében, úgy, ahogyan annak mennie kellett. Miután vége lett, kaptunk egy rakás kedves sms-t, kicsit bőghetnékem volt, de legyűrtem. Aztán még fel a főnökséghez. Kedvesek voltak, kaptam tőlük egy nagy csokor virágot. Alant a fotó.
Úgyhogy békében váltunk el, és semmiképpen sem határolódunk el egymástól, csak határozatlan időre (vagy persze lehet, hogy végleg) nem dolgozunk együtt. Tényleg fáj. Kilátástalanság és a többi ehhez hasonló érzés van rajtam. Hihetetlen, hogy csak 9 hónap volt! De hát tudjuk; egyszer minden vasárnapnak végeszakad.
Andika és az egész díszes családja ott várt engem a rádió előtt, mert vittek minket az ipari méretű pakkjainkkal a Délibe, ugyanis onnan eredtünk neki a fesztiválnak. Természetesen már a vonaton hoztuk a formánkat, vinnyogtunk a semmin, egy pasi oda is csapódott hozzánk, csípett minket, értékelte a humorunkat, és kedvesen segített vinni a cuccainkat.
A vontállomástól pedig busz segítségével haladtunk a feszkó irányába. Na, itt kezdődött a balfaszkodás, ugyanis nálunk volt egy üveg vodka, egy üveg citromlé, meg egy-két palack víz, talán egy üveg bor is, négynapi hideg élelem, minden lószar. Namármost. A fesztivál területére semmit nem lehetett kábé bevinni a testeden és a ruhádon kívül. Ja, de még fejenként egy doboz cigit, nálunk meg összesen volt nagyjából hat. Na, akkor gondolkodjunk. Szisztematikusan átcsoportosítottuk a dolgokat, egy kis ez ide rejtve, egy kis az oda, végül persze a jó, öreg átdobós_Balika_meg_elkapós_trükkhöz folyamodtunk. És aztán már nagyon lazásan mentünk előre. Na, akkor meg a rég elfeledett energiaitalokon, a kétszersültön, a májkrémeken, a paradicsomon, a paprikán, a löncsön, a szardínián, a vajon, a késen és a másik három doboz cigin akadt el az ügy. Oké, fakk, újratervezés.
Na, akkor újra el, ezt-azt megettünk, de a javát elrejtettük még lehetetlenebb helyekre, titkos zsebek csurig voltak illegális ételekkel és italokkal, végül bejutottunk. De hogy mi az, ami kurvára hidegen hagyta őket, az egyszemélyes májkrém konzervekkel szemben? Hát ezt kapd ki: egy zacsi kokain.
Na, jó, édesítő por, de ezt ők nem tudhatták. Tehát ez mennyire durva? Májkrém nem, de kokó igen. Nyámi. Jó, mondjuk a legtöbb szutyok, ótvar panknak biztosan nem futná rá (nem mintha nekem igen), de hát kérem!
Aztán este inni kezdtünk, Balival meg Nusijával nyomultunk, elég véresen sokat röhögtünk, ja, előtte felcsaptuk a sátrat, nagyon fasza az új pecó. Jól be is ittunk a végére, el is dőltünk kicsit, voltunk Aurorán, nem volt fáin, de legalább Andika ki pankolta magát egy évre, aztán tengtünk-lengtünk, eléggé beisziztünk, aztán meg nyomtuk valameddig dj Zöldre, aki a legfurább dj, akivel életemben találkoztam. Egy egészen másik dimenzióben él, mint mi bármikor. De minden fesztiválon ott van, és hatalmas bulikat tol. Aztán a sátorhoz éjjel érkeztünk, fáradt, kiégett testtel (muhaha), és dőltünk, hunytunk.
Aztán reggel jött az első sokk!! Nem elég, hogy nincsen munkám, és kibaszott hideg van és egy sátorban fekszem atom másnaposan, de fájó szívvel észleltem, hogy meglovasították a fél pár Converse tornacipőmet, és ez nagyon elkeserített! Valami féllábú, féleszű vadpank lehetett! Azonnal adjad vissza! Léci.
Aztán ezen a reggelen volt az a bizonyos "köllesz"-ügy, annyira röhögtem, madj' megdöglöttem. De még ilyet is hallottam, hogy "odavigyázzá', kisanyám, ez a fasz nem fog magától leszopódni!" (!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!)
Andikával természetesen hoztuk a formánkat, a legnagyobb elemi baromságokat gyűjtögettünk, idiótákkal fotózkodtunk, örömünket leltünk a mocsár készen mászkáló szuperrészegekben, meg a legjobb dumákat írogattunk. Mi ilyen felmérő és ráuatló jelleggel vagyunk egy fesztiválon. Például (személyiségi jogait megvédem) XY-t kérdeztük, hogy nem fagyott-e eresre a teste, mikor éjjel a minusz 78 fokban aludt. Mondta, hogy annyira nem, de azért összezipzárazta a hálózsákot a csajáéval. Erre a kis hülye Andika felém fordul, de mint aki megvilágosodott - Ma este mi is összezipzárazzuk? -, mondanom sem kell, röhögtem. Utána még kicsit továbbfejlesztettük ezt a kedves feljebbi, vastag betűs dolgot, valami ilyesmi lett, hogy a fasz nem fog magától a szádba mászni, és akkor ebben ki is egyeztünk férfi ismerősökkel, hogy na, így már optimális.
A fesztivál teljes ideje alatt egyébként minden esetben egy kezemen meg tudtam számolni hány fok van, de felfoghatatlan, hogy hogy maradtunk életben a talajmenti fagyok idején. Néztünk Belmondot, Kaukázust, és sokszor eszembe jutott a rádió, és akkor fancsali lett az arcom, és odamotyogtam Andikának, hogy nincs munkám, ő nagyszerű vigasztaló technikával a következőt mondta: és még a cipődet is ellopták, és akkor innentől kezdve nem szomorú voltam, hanem dühös, szóval jól elvoltunk. Meg ilyen is volt, hogy éppen idézett egy jó kis spotot a rádióból, hogy És te Gaborhrhr, hol tanultál? Én a Sorbonne-on. Majd erre én legörbítettem a szájamat, hogy jááááj, de nem szóltam egy szót se, majd hozzá teszi: ...és a cipődet is ellopták. Ja, meg Balika előjött azzal, hogy visszavihetném a Converse Shopba a megmaradt felét, merthogy még garanciális, hohó, hát ennek a felezési ideje kicsit gyorsabb, mint azt előzetesen mondták, hohó, kérem vissza a pénzemet gyorsan! Ezeket a párbeszédeket olykor más emberek is hallották, szóval kabaré műsor voltunk.
Sokat gondoltam erre a kedves kis nálam_fiatalabbra, akinek még mindig nem adok nevet. És a korábban említett XY mondja, hogy lehet, hogy akar valamit, erre Andika - ja, egy új anyát! - Ez mekkora hülye? Fulladásig röhögtem, meg persze aztán eldurvult a dolog, hogy pelenkázni kell, meg szoptatni, meg hogy milyen vicces lenne, ha gyereket csinálna nekem, és akkor a munkanélküli segélyből két gyereket kéne eltartanom (istenem, add, hogy soha a büdös kurva életbe nem téved ide ez az kedves_nálam_fiatalabb!!!!)!
De hát ez mind csak vicc, rég nem zavar, hogy ki hány éves, főleg, mióta találkoztunk nem rég, és olyan kedves és szórakoztató volt! Úgyhogy nyugika.
A madarak meg egész éjjel és hajnalban úgy csiviteltek, hogy ott nem volt egy perc nyugalom se, ahelyett, hogy megfagytak volna a mínusz egymillió fokban.
Reggel összespannoltunk Zebrával, a csíktalan pankkal, meg a sátorszomszédaival. Zebra reggel foskész volt, olyan sót nyomott, hogy véresre vinnyogtuk magunkat, de például mondott ilyet a szájával, hogy jáááj, bele vagyok lépve valamibe (!!!), meg hogy ő így ismerkedik: Helló, szia vagyok. Na, több se kellett, mi azon az estén Andikával orrba-szájba így ismerkedtünk: Helló, Mizu vagyok, helló, Szia vagyok, és ezt nyomtuk egész este. Srácok jöttek-mentek, estek-keltek, de semmi komoly.
Aztán Kereplővel is találkoztam, pedig nem volt kedvem se őt, se őt és a csaját együtt nézni. De Gabesz meg Karcsi lejöttek, ami szuprafáin volt, úgyhogy az utolsó napon is csaptuk, küldtük rendesen. Még annyit tudni kell, hogy nagyjából a három nap alatt a négy napnyi cucc rajtam volt egyszerre, csak rotációban váltogattam, hogy mi van kívül. Nagyon durva hideg volt.
Hát így állunk. Ja, és nincs semmi hangom, szopó, mert tegnap meg ugye a SCH-rádióban nyomultam, és plusz most megállás nélkül munkácskát keresek. Lehetőség szerint természetesen valami az előzőhöz közelit. Ha majd kilóg valami, szólok.
Hanika egyelőre jól van, lehet, hogy két hét múlva hazajöhet :) Édesem!
... és még valami! A Prosectura koncert volt az év koncertje eddig! Nyuszi, nyuszi, kérlek, tojj nekem egy PANKOT!
