Tegnap sok volt a dolog. Délben találkoztam Andikával, megvettünk néhány színházjegyet, aztán mentünk az Allee-be, nem volt undorító, nem hánytam. Aztán mentem SCH-be, de nem ám a szívszerelmemhez, hanem lóvét beszedni - még mindig a színházért. És mikor jövök kifelé, a lifközben ott ágyingózott a kicsikém. Úgyhogy gyorsan elmentünk ebédelni, oszt ennyi. Utána mentem gyerekekre vigyázni, a tündér cukor végtelenül rossz ikrekre, egyedül voltam velük 3 órát, és hihetetlen, de egészen jó állapotban maradtam. Utána mentem Bazsihoz, és végül nála aludtam, és hogy mért ez a bejegyzés címe? Mert arra riadtam éjjel, hogy Bazsi és én felváltva üvöltünk. Én valami kamerabeállításról valakinek, aki az álmomban volt, Bazsi meg nekem a másik szobábl, hogy Moira, te mégis ki a fasszal beszélsz?? Kemény volt! Nem nagyon jellemző, hogy álmomban beszélek, de most igen.
Ádám: Tudsz jönni reggel?
Moira: Sorry, kozmetikusnál leszek reggel, de délre ott vagyok.
Eltelik a reggel, délre ott vagyok.
Ádám: Ó, de szép lettél, Moira!
Moira: Csak gyantászattam, de kösz.
