Ma tanfi után egy pénzügyi vonatkozású állásinterjú, baromira nem az én világom.
Aztán kórház, mert a kezem már pokolian fáj. Sok órát vártunk, végül kiderült, hogy tényleg ínhüvelygyulika, nagyon szenvedek már.
Aztán hívtak a temtévétől, hogy nem nyertem. Nincs elég munkatapasztalatom. De ha mindenhonnan ezzel küldenek majd el, akkor sosem lesz. Másfelől meg manapság már portásnak is csak tíz év munkatapasztalattal vesznek fel valakit, holott - könyörgöm! - aki tíz évig portás volt, az már a háta közepére nem kívánna még egy perc portáskodást.
Úgyhogy így állunk.
Hulk Hulk-falván. Kicsit elveszettnek érzem magam most, alig vagyunk együtt, akkor is csak villanásnyi időre. Tudom, hogy neki is hiányzik, és mindent megteszünk, de olyan kilátástalan.
Holnapra biztos másképpen fogom gondolni.
Holnap Balaton! Kiheverek minden bajt!
