Zéró jelöli a pénztárcámban található magyar forintok számát, illetve a toleranciámat a Magyar Postával szemben. Ezen felül a barátommal töltött éjszakák számát, az elmaradt Grey's Anatomyk pótlását, és a különböző munkahelyekről érkezett válaszímélekét is.
Egyébként nincs annyira rossz kedvem.
Hétfőn este volt adáska, meg ultra Gólyaszerda (igen, hétfőn). Aztán a szerelmem (ja, kitaláltam neki a világ legmácsósabb nevét, és így mindenki boldog lesz:), HULK, átjött és nálam aludt. Eléggé el vagyok kenődve, hogy ilyen elfoglalt újabban, és nagyjából heti 1-2x tudunk majd együtt aludni, és akkor is a seggem a földöz verhetem örömömben, ha nem kell korán kelnie. Ezen kívül pedig még egy csomót panaszkodhatnék, de nem fogok, mert néha szoktunk olyat játszani, hogy itt vagyunk nálunk, és mivel ő azt mondta, hogy nem olvas bele a blogba, de azért persze kiváncsi, én ilyenkor az ölébe ülök, és felolvasom neki az aznapi bejegyzést. Szokott is olvadozni, hogy mennyit dicsérem a háta mögött.
Tegnap Bazsika átjött hozzám, főztünk ebédet. Kiváló szakácsnő vagyok, már most elrebeghet egy imát, aki elvesz feleségül, mert nagyon jó sora lesz. Aztán megnéztük az Idétlen időkiget, amit imádok ezredjére is.
Hányszor fantáziáltunk arról, hogy újraélhetünk egy napot, vagy következmények nélkül megtehetünk bármit... Én nem is tudom melyik napomat választanám az életemből... Kár, hogy olyan nem volt, hogy munkám is volt meg pasim is.
Na, de haladok tovább. Bazsival a film után átmentünk hozzá, és ott is néztünk egy kis filmet. Hú, de mit is? Ja, Fedőneve: Donnie Brasco. Aztán még végtelen Jóbarátok, aztán úgy bealudtam a kanapén, mintha fegyverrel kényszerítettek volna. Ruhában, mindenben. Aztán olyan fél hét felé magamhoz tértem, megágyaztam és lefeküdtem.
Aztán reggel fel, mentem a postára, mert felvételizem, ja, meg is mondom; pszichológiára. Jeee és a Színműre, televíziós műsorgyártásra, de oda igazából csak játszásiból adtam be. Nem lenne egyébként nagy baj, ha csinálnék még egy nyelvvizsgát, míg odaérek. Májusig van időm.
Aztán mentem SCH-be, úgy hiányzott már nekem HULK, annyira, baszki, kurva szar lesz ez a félév. Minden nap nyolcra megy és estig dolga van.
De ma jó volt látni, megölelni, meg ilyenek, nem panaszkodom neki, semmi értelme nem lenne. De azért általában szomorkodom.
Hm. Lehet, hogy mégsincs olyan jó kedvem.
Már csak azt várom, hogy legyen munkám, hogy felvegyenek pszichológiára, hogy mehessek végre bringával mindenohva, hogy elutazzak Tenerifére, és egyébként is!
