PÉNTEK - Asszertív

 Tegnap este átjött hozzám a Barátom, elkeztük a Sex y Lucia c. filmet, de nem sokáig jutottunk. Mivel kurvára meg vagyok fázva (éppen 8. napja), én azt gondoltam, hogy ez olyan lesz, mint mikor Joey készül spermát adni és a gyümölcskosaras csajjal nyomul, csak most én vagyok Joey, és nem spermát adok, hanem csak nem kapok levegőt (Jóbarátokat nem nézők kíméljenek! Szemérmesek elnavigáljanak!), de gondoltam benne vagyok azért egy egyoldalú mókában is, erre nem megjött a kedvem? Amindenemet! 
Meg csomót beszélgettünk, meg szülinap, meg miegyéb, és olyan jó vele beszélgetni! Tudod, a lányok mindig vágynak arra, hogy a szerelmük olyanokat mondjon, hogy igazából sokat gondolkodtam azon, hogy mi miért nem egyből így kezdtük, már a legelején?

Aztán én reggel mentem kozmikába, hogy a szép testem még szebbé tegyem, vagyis tegye az én édes-kedves, világsztár kozmikusom (thx Lini). És lőn.

Eközben krízis alakult ki bennem, mert a Barátomnak haza illene mennie, ugyanis szülinapját ünnepelné otthon a szerető családja. Én meg mennék vele, mert nagyon szeretnék már menni, meg ő is nagyon oda van, hogy már elég régen voltam. Másfelől pedig van nagyjából 6000 Ft-m (amiből 6500-at mondjuk egyből ellőttem kozmikusra), és a vonatjegy 7000 Ft. Szóval most vagy az van, hogy ellövök 7000-et a vonatútra, vagy még kijövök valahogy a következő két hétben. És ez volt a dilemma, és főleg, hogy a Barátom, nagyon szerette volna, hogy menjek. De megértő ugyanakkor, és látja, hogy nincs pénzem, szóval megegyeztünk abban, hogy majd most mindjárt kapok egy jó zsíros állást, és majd mindig együtt megyünk hozzájuk. A szívem szakad meg.

Aztán valami bizarr! Egy stúdiós srác (férfi), aki még a 80-as évek elején volt stúdiós (ahol én most), nem régiben elhunyt. És engem kértek fel, hogy beszédet mondjak a megemlékezésen. Én nem is ismertem... 
Halálfóbiás vagyok. Meghallom, hogy valaki meghalt, és kiver a víz, még ha egy idegenről is van szó... A gyász állapotánál rosszabb emberi lelkiállapot nincs. Fojtogató, fullasztó, végeláthatatlan.

Vissza.

A fácsebúkon mit látok? Hogy a barátomnak küldtem cuki módon egy tortát. Csak az az egy biztos, hogy én nem küldtem neki tortát, főleg abban az időpontban nem küldtem neki tortát. Szerintem ez a fácsebúk érzi, hogy van köztünk valami, és menteni akarta a menthetőt, és a nevemben küldött neki ajit, mert azt hitte, hogy én elfelejtettem. De nem. Én igazi tortát és gyertyát vittem neki a koliszobába! A legkiválóbb barátnő a világban én vagyooook.