Szerdán írtam. Ja. Szerdán már egy napja nem volt itt mellettem Superman. Oá, oá, oá.
Aztán szerdán Bazsikánál aludtam, jót dumiztunk, és végtelen Jóbarátokat néztünk, majd reggel kínkeservesen ébredtem és mentem a kertévébe. A kertévében kicsit faszkodtunk, ennek reakciójaként pedig ők is faszkodtak velem, és nem mondom el, hogy ez megtörtént-e vagy csak hazudok, de az volt, hogy a főnökúr legorombított engem, hogy ez egy munkahely, itt vannak szabályok, itt vannak kötelezettségek, és nehéz volt nem a szavába vágni, hogy és ahol nincs fizetés. Szóval egyelőre az van, hogy teperni kell, és konkrétan 50-100 ezer forintnyit kell dolgozni,anélkül, hogy kapnánk garanciát arra, hogy felvesznek, vagy hogy egyáltalán ezt kifizetik. Eléggé elkeserítő. De ha meg nem teperek és nem csinálok mindent, akkor meg tuti, hogy nem vesznek fel, ez itt a szopatások netovábbja. És a legdurváb, hogy kurva jó vagyok, mindent meg tudok csinálni, könnyű velem szót érteni, én vagyok a császár, és bázmeg! Kinek nincs munkája? És kinek van?
Aztán mentünk forgatni Dórival, nem mondom, hogy nem volt fárasztó, de minden riportalany kiváló volt, kicsit szerintem elhúztuk mindenhol az időt, de kurvára, azért jó volt, eltaxiztunk például 12 ezret.
A másik meg hogy! Cukker Réka tudja, hogy munkanélküliként tengetem az életem, néha egy-két ingyen munka és egy kis felszopás azért befigyel, de kb. ennyi, és írt nekem, hogy az Ózon Caféba éppen keresnek kisegítőt. Mondom jessz, soha az életben nem dolgoztam a vendéglátásban, de pont kiváló feladatom volt, úgy mint italok kitöltése, vendégek kedves köszöntése, törölgetés, sör- és kólabontás, mosogatás, elrakás. Ott voltam éjjel fél kettőig, és egészen örültem a keresetemnek!
Egyébkéntpedig Ózon Café rulez, menjetek oda, mert nem ilyen szar-szutyok-ótvar, hanem tiszta és rendezett és dizájnos és jó hangulatú és jó a zene, van nem dohányzó rész is, jóarcok a pultosok (;)), és nem drága. És még ropi is van meg csocsó meg pókerasztal.
Eközben Superman távol a testemtől, de nem távol szívembtől, vidéjken tartózkodik. Holnap hazajön, és megölelgetem az izmos testét, és más egyebet is csinálnék vele, ha nem parkolna bent a piros Mercédesz, pedig olyan okosan-ügyesen kiszámoltam, hogy mikor meddig kell szednem a gyét, hogy mire hazajön, oké legyek, de valamit elszúrtam, de persze az is lehet, hogy nem, mert akor meg mielőtt elment, akkor nem tudtunk volna együtt aludni rendesen (figyeled milyen diplomatikus vagyok?), úgyhogy jobb ez így. Azt nem lehet, hogy mondjuk ne 5 nap legyen, hanem csak egy? Hol vagy, igazság?
Ja, még annyit, hogy beteg vagyok és köhögök, és fáj a torkom, és tele van takonnyal a fejem.
