Andikával tegnap mulattunk kicsit, én nem nagyon, ő annál inkább, ezen pedig kiválókat nevettem az este, reggel pedig ő is csatlakozott.
Aztán mentem az urológiára, hogy megnézzük fel vagyok-e még fázva. Nagyon cuki volt az összes nővér és a dokibácsi is. Negatív lett minden, úgyhogy egészséges vagyok újra, mint a makk. Aztán mentem egyből a nőgyógyászatra, mert mikor múltkor felirattam a tabit, az ambuláns lapomon szerepelt egy betegség, amit elég nehéz lehetett úgy diagnosztizálni, hogy nem is vizsgált meg a dokibácsi. Mondom neki, hogy mégis hogy is van ez akkor tulajdonképpen? Hát úgy, hogy elírták. Semmi bajom. Jeee.
Mindkét dokibácsi nagyon jófej és kedves volt, meg egyébként is, mindig elmondja mi van, meg hogy kell mit csinálni, és szerintem a kedvesség és a figyelmesség az orvosoknál elengedhetetlen, és nagyon megbecsülendő. Úgyhogy hajrá ők, hajrá kedves és figyelmes egészségügy! Még több ilyen orvost!
Aztán mentem a szerelmemhez, nála megebédeltem, aztán kicsit ledőltünk délutáni pihenni, közben meg sokat szemeztünk meg csókolóztunk, és röhögtünk, de mint a hülyék. Annyira imádom!
Utána irány a Westend, hogy a majdnem egy éve vásárolt és tönkrement fülesemet beváltsam. Szó nélkül kaptam is egy ugyanolyat, újat. Repes az örömtől a szívem.
Ma Bazsikához megyek. Aztán két napig együtt alszom a barátommal, és tulajdonképpen mindennap vele lennék. Szerelmünk kihúnyhatatlan. Ezt már szeretem.
