Gyerekek, gyerekek, szeretik a perecet! Ma is jó kis napom volt! De lássuk az előzményeket!
Vasárnap cukor Anyukámmal vásárolgattam, utána elmentem a Szívszerelmemért SCH-be. Ott megint jól megváratott, de semmi gond. Aztán hazamentünk. Nálunk kicsit filmezgettünk, ő bealudt, és miközben ott aludt melettem, és néztem az édes kis arcát, megint rájöttem (már ezredjére), hogy milyen szerencsés lélkek is vagyunk mi tulajdonképpen, hogy mi így egymának teremtettünk.
Aztán hétfőn egész nap együtt voltunk, vásárolgattunk, meg sétálgattunk, együtt kajáltunk, meg ilyenek. Csupa páros dolgok. Aztán kitaláltuk, hogy megint aludjon nálam, és lőn! De eközben meg észleltem, hogy felfáztam, mert minden cipőm hideg, mindenben fázom, fagyosszent vagyok, mindig megfagyok, elegem is van már. Na, de visszatérve a felfázásra. Mivel én egy felelősségteljes némber vagyok, gondoltam nem mismásolom el az ügyet, nehogy nekem ráhúzódjon a méhemre, vesémre, medencémre, bárhova, úgyhogy ma reggel elmentem a nőgyógyászhoz, mondom is neki, hogy mi a panaszom; pisilnem kell non stop, és utána még mindig pisilnem kell, és ez nekem rossz, mert sosem votam ilyen hugyos, hogy óránként pisiljek. Aszongya az édes dokibácsi, hogy ez felfázás-gyanús ügy, menjek a szomszédba, az urológiára. Remek! Ja, de még receptet is kérek a gyógyszerre, és még ki se mondtam, az asszisztens nő már mondja is, hogy itt van már kinyomtatva. Milyen kedves!
Na, átmegyek az urológiára, rettegek. Várok. Rettegek. Bemegyek. Mondom mi a bajom, oké, vizsgálat. Aszongya a nővérke, hogy tegye szabaddáa a csípőjét és a derekát. Én meg látok eközben a vizsgálóban egy kengyeles ágyat meg egy rendeset, és nem tudtam eldönteni, hogy most alulról vagy felülről kell szabaddá tennem az imént említett testfelületeimet. A nővérke morocosan néz rám látván a dilemmámat, és még egyszer rám ripakodik, hogy csípő, derék szabadon! Na, fasza, beljebb vagyok. Akkor elkezdem felhúzni a pulcsijaim meg a pólóm, és jól döntöttem. Mondják, hogy heveredjek el az ágyon. Ultrahang! Jee! Néz a dokibácsi kívül, belül, oké, mondja is, hogy látom van bent egy kis pisike, menjen pisiljen ebbe a pohárba! Szuper! Bezavar egy egy négyzetméteres helyiségbe, ahol egy darab SZÉK van és ennyi. Zavartan értetlenkedem megint, hogy most mi van? Itt kéne pisilnem egy pohárba? Igen, mit nem ért ezen? Hát várok, várok, csak nem jön az ihlet. Aszongya a szimpatikus nővérke, hogy na, mi van, nem megy? Hát nem. Akkor katéter lesz! Akkor világvége lesz - válaszolom gondolatban, és inkább mondom neki, hogy adjanak tíz percet és egy műanyag poharat, elfutnék én azért inkább a női mosdóig. Nem érzem magam kínosan cseppet sem. El is iszkolok, de aztán már jövök is vissza, mission completed, pohár a kezemben, majd megint be, és mondja a dokibácsi, hogy ez bizony felfázás, felírt valami antibiotikumot, amit 5 napig kell szednem! Ultraszuper! Na, akkor gondoltam magamban, nem szarozok én többet, nem foglalkozom a divattal, nem érdekel semmi, én most veszek azonnal egy vastag talpú, téli, bélelt csizmát, mert ilyet én többet soha (és tudom, hogy ez még nem is volt a legrosszabb), úgyhogy szívem szerelmével mentünk vásárolni az Aréna plázába. Látok egy vastag, bélelt csizmát egy lányon, kérdezem is rögvest hol szerezte. Visszakérdez: INGLIS? Aztán mondja, hogy ezt bizony külföldön vásárolta, úgyhogy ez bukó. Látok egy másik lányt kérdezem ugyanezt, mondja, hogy Ausztráliából rendelte, úgyhogy ez is bukó. Majd látok egy harmadik lányzót, nem szarozok, megkérdezem őt is! Teszkó! Jeee! Úgyhogy holnap Teszkó, és megveszem, mert ez nem állapot!!!!
Így élek. Hidegben.
A kicsikém meg elutazott haza, csak szombaton jön, még sosem voltunk ennyi időt távol egymástól, remélem nem fogok beledögleni. De szerintem egyébként igen.
