Ó, mennyei atyám, olyan durva gyomorgörccsel ébredtem ma reggel Bazsinál, alig bírok megmozdulni. Elég tré a helyzet. Nem szokott ilyen lenni...
Egyébként meg. Szombaton asszem nem mentem sehova, aztán vasárnap volt kiváló családi összeröfenés, mert Benike szülinapját ünnepeltük, ott volt a díszes csaldom nagy része, imádom őket!
Aztán este színházba mentünk, 20-an voltunk, mint a 20-an színházba menők. New Yorki komédiák, az első fel nekem nagyn lapi volt, de a második frenetikus!
Aztán beültünk Ózonba, ott kicsi dumika, nice volt. És ami még ennél is nájszabb! Édes szerelmem nálam aludt, és egyikünk sem volt fáradt, ennek örömére hajnali 3-ig beszélgettünk, és olyan felemelő volt, tudjátok, a lányok imádnak beszélgetni a "kapcsolatunkról", és én is ilyen vagyok, és ő persze a maga férfi módján, de olyan konstruktívan és annyira édesen, és annyira imádom, és szeretem az első persztől kezdve, és ő is eképpen van, és tényleg úgy érzem, hogy jelenlegi állás szerint akár minden nap ébrednék mellette (ez egy kerek, értelmes, bővített mondat volt)! Ésssss - tudom ez már mindennek a teteje, női olvasóim elolvadnak, a férfiak meg nagy bőszen merednek maguk elé és kérdezik böszmén, hogy "na és...?" - az egyik közösségi portálra kirakott egy közös képet rólunk, jaj, de sír a szívem a meghatottságtól!
