Két dolgot akarok gyorsan eldarálni. Az egyik egy találóskérdés:
Ki az az ember e bolygón (rajtam kívül), aki a szerelmével annyira összhangban van, hogy amikor csak úgy randomra elmennek vásárolni véletlenszerűen kiválasztott és éppen abban a pillanatban megkívánt termékeket, akkor kettejük számlája összesen kereken egy ezres lesz?
A) Yoda
B) Andor
C) Mikulás
A másik meg, hogy én azért egy vicces, jópofa, szórakoztató, jóhumorú gyerek vagyok. Ezt fontos leszögeznem a történethez. Ugyanis kb. havonta egyszer megtörténik az, hogy az ezerszer kiégett sztenáppkomediseket megnézzük Anyuval, max tíz percen át. Ez a következőképpen néz ki. Komoly arccal ülünk, miközben a tévében egy kövér férfi lárvákhoz hasonlítja az óvodás gyerekeket, és ehhez hasonlatos magas színvonalú poénokkal sziporkázik. Anyuval rezzenéstelen arcal ülünk továbbra is. A második perc tájékán oda szólok nekije. - Téged is erőltet a nevetés? - majd kérdőn ránézek, mire ő higgadtan válaszol - Félek, hogy mindjárt felszakad a hasfalam.
Ilyen és ehhez hasonló dolgokat nyomunk, és a végén már nagyon röhögünk azon, hogy mi mekkora idióták vagyunk, és aztán megyek is feküdni, Anyunál meg még megy a műsor, és még utánam szól: ... és ha leszakad a tüdőlebenyem a röhögéstől, ki hív mentőt?
Így élünk.
