Na, hol is tartottam? Ja, a szombatnál. Amikor is az történt, hogy mi is? Asszem Nagyikához mentem, mert ott voltak a kis lulrkók, akiktől már megint majd' összepisiltem magam, annyira jóarcok. Aztán este mentem Pintyeshez, eközben pedig a barátom otthon volt vidéjken. Pintyesnél forraltborozást tartottunk, Bogika, Hangos, Totó, Sanyi, Bazska, Pintyecske meg szerény jómagam. Elég jó volt, Bogival lelkiztünk, meg röhögtünk, a többiekkel is, csak velük szoftosabban. Aztán kedves Bazsika, engem, a szintén kedves, ám munkanélkülit, hazataxikázott, nagyon kedves a fiú.
Aztán reggel fel, egész nap tulajdonképpen punnyadtam és takarítottam felváltva, eközben pedig epekedve vártam a szívszerelmem vissza a városba. Gyütt is, majd itten háltunk, aztán reggel nem kellett végre kelni, jaj, de isteni volt, aztán meg elvittem ide, mert névnapja volt ennek a nekem teremtett kölyöknek. Édes volt, és már este is mondta, mikor éjfél után cibáltam a fülét jó kívánságok közepette, hogy "ilyen névnapom még nem volt", olyan kurva jó arc, annyit röhögök vele, zihálok, meg minden, imádom. Újszerű, mi?
Aztán SCH, volt adáska, aztán meg újra hozzánk, végre elparkolt a piros mercédesz, ma reggel meg korán fel, mentem riportolni a méltán népszerű Dékán úrral, nagyon kedves volt.
Ezek mellett pedig csirkepöri volt az ebéd a hétvégén, meg ma Andorral is azt ettünk bent. Plusz: fáj a torkom. Ez szopó.
