Elég sokat rágódtam azon, hogy mióta nem járok iskolába, kiesik az agyam lassan a forgalomból, és ez aggasztott. De most, hogy járok egy kertévé tanfolyamára, egészen más a helyzet; 8 órákat vagyok bent, 10 oldalakat jegyzetelek, leköt, szórakoztat, és rengeteget tanulok! Új editáló szoftvert kezelek, no meg kamerát, emellett pedig sokat röhögök azt új arcokkal. Úgyhogy ez egy nagy pirospont. Csak dolgozhassam ezt januártól!!
Kedden volt Jegesest, forgattunk fasza volt. Aztán szerdán Bazsikáékkal vacsikáztam, meg aztán nála is háltam, minden átbeszélgettünk. Jaj, meg előtte találkoztam Andorral, aki teljesen újszerű oldalát mutatja meg az oly rég óta ismert és áhított érzésnek. Imádom! Tényleg csak rajta jár az eszem, és minden percben hiányzik, és a legszebb, hogy éppen ugyanúgy érzi ő is ugyanezt. Minket egymásnak teremtettek, az hótziher, és már négy hónapja robog a szekér.
Aztán csütörtökön volt adáska, amit Szabi és én szerkesztettünk, minden szuper volt, Szabi jóarc, mindenben segítettük egymást, a stáb többi tagjáról nem is beszélve, mindenki segítőkész és szuper munkaerő, csak az IT felkúrta az agyam, és emiatt nem is lett makulátlan minden (no, de mi is az a makula tulajdonképpen?), és sajnos az adásértékelésről is el kellett nyargalnom, mert hogy ugye ma reggel meg oktatás. Andor mondta, hogy nálam aludna, én ennek nagyon örültem, aztán mondta, hogy mégsem, mert rájött, hogy holnapra házija van, aztán rájöttünk együtt, hogy tanulni itt is tanulhat (hát persze, hogy lehettem ilyen naív? :P), de miután lefürgyéztem, és kidőltem, 5 perc múlva már mellettem volt. Aztán reggel láttam, hogy fullkóma, mondtam neki, hogy aluggyá kicsike, majd zárd be az ajtót, de mint a villám összekészült hirtelen, és elkísért a kertévébe. Annyira szeretem, és olyan boldog vagyok, hogy sok buzi és gyökér után végre valaki bearanyozza az életem és én is bearanyozom valakiét. Holnap jó asszony módjára (mint valami kaja) eeemegyek elébe a munkába, és viszek nekijjje hamubasült pogácsot.
Aztán ma az oktatás után mentem a kis, édes, tündér Hannácskára vigyázni, cukisága a végtelenséghez közelít, röhög, kacag, nyúl a tárgyak után, minden lát, hall, észlel, megfog, zseniális, gyönyörű, édes! A kedves többi rokonnal meg halálra röhögtük magunkat, imádom a családom, imádom a családom!
Holnap kell mennem egy buliba, meg vasárnap kártyikázni! Jaj, csak ne felejtsem el, mert agyam, mint a szita. Jó, nagy lukú.
