Csütörtökön nem mentem be adásra asszem, de már igazából a fasz se tudja mit csináltam, mert olyan régen volt már. De asszem nem voltam sehol az este. Talán ez lehetett, ja.
Aztán pénteken reggel voltam az egyik kertévé tanfolycsiján, de ez az, amiről még nem beszélek! Aztán fél éves lett a kiváló rádiónk, aminek nagyon örültem, és ezzel nem voltam egyedül, úgyhogy megünnepeltük eztet, először a stúdióban, aztán Martosban. Aztán bent aludtam a szívszerelmemnél.
Szombaton még elmentünk együtt Mamához ebédelni, aztán este jó kis négyes randit nyomtam az én kis szívcsücskömmel, meg egy másik párocskával, de nyugalom! nem volt párcsere! Onnan meg takarodtam Foxoshoz, a kiváló hállóvín bulira, Gogonak öltöztem a Kill Billből, remélem mielőbb láthatjátok a képeket, nagyon tartoltak a jelmezek! Aztán Andor nálam aludt. Reggel fel, mentünk SCH-be kicsit dolgoztunk, én interjúztam a Planet55-öt (hallgassátok őket), aztán meg bent még kajáltunk, és jöttünk haza, este megnéztük a Truman Showt, még mindig üt. Aztán csicsikáltunk.
Ja, van ám kínos, pajzán sztori is a tarsolyban.
Anyu: Gyerekek, mért került le a földre az ágymatrac?
Minkettőnk agyán ezer és ezer kép szalad végig a pillanat tört része alatt. Majd full egyszerre megszólalunk:
Andor: Mert ágyneműt akartunk cserélni, csak félbe maradt.
Moira: Mert filmet nézünk mindjárt, és jobb a földön...
Az igazság az, hogy az ágyam kurvára nyikorog amikor... Miután egyszerre benyögtük a két különböző, ám ugyananyira fals választ, befutottam a konyhába és elkezdtem zihálva röhögni.
Így élünk.
