Hétfőn este volt adáska, Dorka (az új csaj, akit egy perc alatt megkedveltem) is beült hozzánk, úgyhogy eléggé ipari állatok voltunk, de nagyon élveztem.
Aztán volt még kedd is, akkor meg mentem be vágni, mert jófej vagyok, és vágok orrba-szájba, aztán este előadást tartottam rádiós műsorvezetés és szerkesztésből, elég sokan voltak, úgyhogy örült a kedves szívem. Aztán mentem vissza a stúdióba, ahol várt engem a kedveském, főzött nekem forró teát, mert egy cukorborsó, aztán mikor mondtam neki, hogy hohó, otthon hagytam valamit, amit oda kellene adnom neked, akkor azt mondta, majd ő eljön érte, és jött is, úgyhogy megint nálam hált a kicsike, úgy szeretem, úgy szeret! Tegnap meg ma reggel is nagyjából véresre röhögtük magunkat, ez az amit imádok; a végtelen röhögés.
Közben lábon kihordtam egy H1N1-et, nem volt nagy cucc, már jól vagyok, de nagyjából 20at tüsszentettem percenként, és a tüszentések előtt és után folyamatosan fújtam az orrom. Ja, még annyit, hogy bár minden évben én vagyok az első ember a városban, aki kesztyűt húz, idén kivételesen nem a "jézusisten, ez meghülyült" arcokat láttam, hanem a nagyon-nagyon irigykedőket.
Három ujjamon meg tudom számolni hány fok van, ez a szégyen, nem részeg menyasszony.
Ma meg éppen rajtam a para a buszon, hogy lejárt a bérletem 11-én, minnyá' jön a kaller, úgy megbasz száraz makkal, arról kódulok, erre csörög a mobilom, éppen miközben remegtem az idegtől (ja és éppen fogdokihoz haladtam, mert újabban nagyon fájt a fogam, de érdekes módon mára elmúlt), és ki van a telefon végén? Egy ember! Milyen döbbenetes! Na de hogy ki ő? Egy olyan munkának a felelőse, ahova magam is jelentkeztem, tévés ügy, de egyelőre nem mondok semmit, lényeg az, hogy ez az állás kell nekem. Pont rám szabták, már amennyit eddig mondott belőle a kedves pasi a telefonban. Úgyhogy! Pénteken meghallgi (helló, Bogi :D)! Jeeee! Aztán miközben a csávóval dumcsiztam, persze hogy jött a kali, mutatom falsból a bérletem, és lám lám ("az esernyő rajta volt a számlán" - Heltait imádom mindörökké!), mit látnak szemeim és a kaller szemeiről nem is beszélve??? 14-éig zsír vagyok a bérlettel! Örült a búrám! Aztán oda is értem a fogorvoshoz időben, mondtam neki, hogy két napig nem láttam, annyira fájt a fogam, és én oltári kemény vagyok, de majdnem sírtam már néha, aztán meg, pont a fogorvosnapra virradóra, mintha elfújták volna. Na, mondom érrrrdekes, de azért megyek, mert ez nem jelenthet jót, hogy két napig így fájt. Dokinéni szuperultracukker volt, mindent elmondott, még azt is, hogy valószínűleg ez a kis fogacska éppen a haláltusáját vívta míg fájt, és vélhetőleg vesztett, azért maradt abba a fájdalom, mert a katona meghalt. Úgyhogy gyökérkezelés! Ilyenben még nem volt részem, és remélem nem is lesz szükség soha többet erre, de csodálatos "élmény" volt, hogy egyáltalán nem fájt. És nem is volt nagyon drága, úgyhogy ez a nap nagyon pozitívan telt. Holnap újra megyek pszichológushoz, nagyon izgis!
