Mindenképen tisztáznunk kell, hogy ennek a bejegyzásnek a nagy része a_nő_mindenütt_nő címszó alatt íródik.
A kis balga barátom nem nagyon emlékezett meg a tegnapi nemzetközi Moira névnapról, és ez nagyon elszomorított engem. Nem mondta, hogy cicuska boldog névnapot, nem adott utána egy csókot, és nem ölelt addig, míg el nem zsibbadunk.
Ez eléggé elszomorított, főleg, hogy mindenki, akivel találkoztam, jött és puszi és isten éltessen, és jaj, mikor ünnepelünk, satöbbi, csak ő nem. Úgyhogy bent szomorkodtam egy kicsit a hangtechnikusi tanfolyamon, aztán végül arra jutottam, hogy szóvá teszem neki, mert különben csak bennem marad a tüske, és amikor majd szakítunk, üvöltve vágom a fejéhez. Inkább szelíden és frissiben elébe megyek a dolognak. Mondtam neki, hogy Tarzankám, elfelejtetted a névnapom, és szomorú kölyökkutya arcot vágtam. És akkor azt mondta, hogy nem, mert még tegnap (vagyis éjfél után valamivel, miután huszan meghúzták a fülem) éjjel mondta. De én erre nem emlékeztem, ami igazából mindegy, mert ha ő mondja, akkor biztos mondta, de akkor is nagyon csalódott voltam, hogy mikor személyesen ott állt előttem, nem mondta, hogy BN öreghaver! Leszarom nyilván, hogy ad-e csokit, vagy arannyal futatott vibrátort, vagy bármit, egyáltalán nem érdekel, csak aznap, ott akkor kellett volna.
Azt montda, hogy bepótoljuk holnap, de leszarom a bepótlást, mit pótolunk be? Egy névnapi dugást? Vagy mi? Szóval azt nem tudja bepótolni, hogy a névnapomon nem mondta, hogy boldog névnapot. Ennyi az egész. Na, de erről nem is rinyálok többet, mert igazából nem nagy ügy, egyszerűen csak szarul esett, és kész, holott nem akart megbántani, csak ilyen kis csacsika, hogy elfeljti a dolgokat.
Aztán SCH-ből mentünk Ádámmal Ildiékhez, ahol kiváló névnapi bulikát tartottunk, elég sokan voltunk, de lehettünk volna többen is, minden eetre jó volt a mulatság, a végére meg már konkrétan sírásig röhögtem magam, de tényleg, már majdnem vért sírtam (sírtam is, csak máshol - VÁ, BOCS), szóval nagyon jól szórakoztunk!
Aztán meg Bazsikával hazataxiztam, fél5re már itthon is voltam, plusz a taxisofőr kihallgatta a beszélgetésemet Bazsival, és tök aranyosan hozzászólt miután Bazsi kiszállt, hogy hallotta, hogy mennyire vágyom a tengerre (nem, nem azt mondta, hogy most indulhatunk bébi), és elmesélt egy sztorit, hogy egyszer rá is rátört a mehetnék, és fogta magát és elhúzott Horvátországba, és mutatott fényképeket is a mobilján, szóval nagyon kedves volt a pasas, és igazából azt mondta, hogy spontánul, gyerünk, csináld! Úgy az igazi öröm, és elgondolkodtatott.
Ma Andor javasolta, hogy a nagy, kollektív, rádiós vacsi előtt találkozzunk mi kettesben, és filmezzünk együtt, aztán a vacsi után meg aludjak nála. Olyan földöntúlian cuki, ettől a kis malőrtől eltekintve.
De hogy miért a cím! Tegnap mikor a taxi jött, és mi Bazsival iszkoltunk hozzája, hát nem beleléptem egy akkora kutyaszarba, mint az egész testem? Dehogynem! És mindezek ellenére kedves volt velem a taxis, és miután már megálltunk a házunk előtt, még bent tartott és mutatta a képeket... Ez aztán a személyes varázs! Ami a szarszagot is legyőzi!
Andikával meg nagy a para, egész nap forródróton tartjuk a kapcsolatot!
