Ma akkora fasza gyerek voltam, hogy mind elbújhattok! Ja, de még erre nem is térek ki.
Lényeg az, hogy Andor nálam hált, elég beteg szegénykém, de azért elvoltunk (szia Bali :)) reggel is meg este is.
Aztán hálistennek nem iszkolt el, hanem még kicsit henyéltünk, ami csodálatos. Aztán én tekertem át Nagyikához, akit úgy immmádok! Aztán onnan hazatekertem, aztán itthon kicsit láblóbáztam, aztán takarodtam SCH-be, BRINGÁVAL, mert hogy ugye adás. Nagyon kemény, kb. 50 perc alatt értem oda, és mikor éjjel elindultam haza ugyanazon az útvonalon, fél óra alatt itthon voltam. Ismeritek a tényt és a mondást: a lovak hazafelé mindig gyorsabban mennek.
Szóval a fasza gyerek jelző és a címben szereplő 2 óra bizony a letekert időt jelzi, úgyhogy nagyon boldog vagyok a bringámmal. Andort pedig továbbra is imádom! Az összes eddig megismert pasit kenterbe veri, és sokan mélyre áshatnátok magatokat, ha tudnátok milyen is az igazi jófej.
Jó, ez a duma kicsit reppes lett, de akkor is. Jó, jó, esetleg a végére idebiggyesztem, hogy tisztelet a kivételnek. Nagy kegyesen.
