Szombaton Andikával mulatgattunk, egy kis Zépé, egy kis Corvin tető, kicsit összefutottam Lucával, dumcsizgattunk, aztán vasárnap Ökörsütés, jól és okosan forgattunk, aztán este a szivecském kicsit korábban el tudott szökni, úgyhogy a koliban talákoztunk éjjel, és együtt háltunk nagyon romantikusan. És tudod mi az, amihez én már öreg vagyok? Az, hogy mikor felébredek a szerelmem mellett, kiskifli-nagykifli, érted, akkor mi az első amit meglátok? A két szobatársa.
Aztán ma csak a rücskölés ment, nagyon kiakadtam már, ugyanis semmi sem működött, nem tudtam digizni, összeomlott a rendszer, s vele együtt az idegálapotom is, úgyhogy fakkoltam egész nap, végül Hori megmentett, és forgattunk még, aztán azt is beírtam, végül volt rádióadás, aztán Döncivel talikáztam, kis dumi, de nem sok, mert iparkodtam haza vágni, és most vágok. Mindjárt az ereimet is felfelé.
Kettőkor meg Scooter interjú. Emiatt is idegelek. De minek? Ha szar lesz, hát majd alámondok valami vicces szöveget, oszt szevasz.
Mint például:
Moira: Wieviel kostet das Fisch?
HP: Ich weiss es nicht, ich war noch nie auf 'nem Markt.
Alámondás:
Moira: Mi az eres bré van?
HP: Az van, hogy megyek a piacra halat venni.
Drukkoljatok, hogy ne kapjak agyrohamot az idegtől.
