Fáradt vagyok, meg kicsit valahogy keserédes is.
A dokis sztori után találkoztam Lininivel, jót röhögtünk, aztán még a kicsikémmel dumcsizgattam a neten, édes volt, mint mindig.
Másnap reggel el is jött velem vérvételre.
8-án voltunk egy hónaposak, de mivel 8-án Velencén voltam, ezért előrébb hoztuk az ünnepelést, és ő hívta fel rá a figyelmem, és ez nagy dolog, mert ő még a saját szülinapját se tudja fejből.
Úgyhogy még gyorsan letoltam egy Harcsa Veronika interjút, bájos az a kislány.
Aztán hazaiszkolás, lefürgyézés, és mentem Andorhoz a koliba, kicsit gáz, hogy a Fallosz zrt konkrétan két lábbal tiporja a személyiségi jogaim, és be kellett csekkolnom Andorhoz, méghozzá személyiszámmal, fényképpel, épphogycsak teljes vérképpel nem, a kurva mindenüket, hány óra hány perctől voltam bent nála az éjjel, meg ilyenek, hát ne haragudjanak már, de mi ez??? Ráadásul 835 JMF, egyszerűen képtelen ez a helyzet. De az este csodálatos volt, filmeztünk, röhögtünk, és annyira boldog vagyok vele, hihetetlen, sosem gondoltam volna, hogy komolyan ilyen jó lesz, de tényleg az! Úgy aludtunk, hogy minden végtaggal öleltük egymást, és annyira fantasztikusan édes, a legkiválóbban érzem magam vele, úgy ér hozzám, úgy viselkedik velem, ahogy arra vágytam évmilliók óta, és kaptam tőle egy csokor rózsát is, majdnem bepisiltem a gyönyörtől, szóval csodálatos! És olyan vagyok vele, amilyen vagyok, és mindenről dumálunk, és nem akar senki jobb színben feltűnni, mint ami, és ez így van rendjén, és imádom és imád, végre, baszki! Hazatértem!
Aztán együtt voltunk még másnap délig, visongtunk a röhögéstől, aztán bemutattam Apunak meg Öcskösnek, akik értem jöttek a kolihoz, aztán mentem velük Mamához, ebédeltünk, aztán hazamentem, és tervezgettem az utam Velencére, szarakodott a net, ez szopi, végül Andika kinézett nekem egy fáin kis vonatot, de aztán (és ez tényleg meglepő fordulat) úgy éreztem, hogy Andor máris hiányzik! Tudom, hogy ez giccses, meg gusztustalan, de három év böjt után engedtessék már meg nekem ennyi nyáladzás!
Úgyhogy írtam neki, hogy nincs-e kedve kikísérni a vonathoz, és mit ad isten, csak ennyit írt: Mikor és hol? :)
Úgyhogy találkoztunk, közben meg kiderült, hogy Robiék levisznek kocsival, úgyhogy plusz egy órát együtt lehettünk még. Kimentünk a Clark Adam térre, és ültünk a pázsiton, és tényleg, de tényleg szeretem ezt a kölyköt! Csodálkozom magamon, szó se róla, de imádom!
Aztán még Robit, Sonit meg Hannácskát is bemutattam neki, úgyhogy a családom 20%-át meg is ismerte egy nap alatt, és Robiék mondták, hogy milyen helyes srác, és hogy hohó, kihez akarom először meghívni ebédelni, mert ők meghívnak minket :) Mondtam nekik, hogy először magamhoz hívnám meg a kicsikét, mert még nem volt nálam, és nálam olcsóbb egy éjszaka, mint nála a koliban, úgyhogy jó lenne ha végre rendet raknék, és meghívnám magamhoz egy pásztor hétre, mert Anyu nincs is itthon most 20-áig, úgyhogy mindent lehet (nem mintha amúgy nem), szóval most megyek is és kitakarítok mindenütt!
Aztán ugye volt Velence, megint sokan voltunk, Robi, Soni, Hani, Dodó, Attila, meg az ikrek, csodálatos velük lenni, mindig az! Röhögtünk a kicsiken, olyan cukrok, és olyan vérlázítóan rosszak, hogy ezek mind a pokolra jutnak, az fix.
Aztán este még felhívott Andor, dumcsizgattunk, és annyira éreztem, hogy hiányzik nekem, és tudod, az én szívem tyúkszar, ünnep van, ha érzek, és most ünnep van, gyerekek, ünnep!
Aztán ma is még lent voltam, napoztam volna, ha rendesen sütött volna az a kurva nap, ehelyett főleg a kölykökkel marhultam, meg sütöttem májat, mert annyira tehetséges szakácsnő vagyok, hogy már néha szégyellem is a képességeimet.
Ma meg egyedül vagyok itthon, not so funny, főleg, hogy beszart a router, aminek következtében nincs a gépemen net, és most Anyu lapijáról nyomulok. Holnap nálam hál Bazsika, meg előtte rádiózom, közben meg találkozom a kedvesemmel, és erre nagyon jó érzés gondolni.
Rakjak már rendet, hogy meghívhassam a pedáns barátomat!
