Jobban örülnék én, ha a blog.hu lenne oly bátyám, hogy nem 12 órás időformátumban mutatná meg, hogy mikor írtam a bejegyzést, plusz nagyon király lenne, ha azt is kiírná, hogy milyen napon történt a nemes esemény. Nagyjából mondjuk annyira könnyítené meg az életem, mint amikor megkérdezem egy emberi lénytől, hogy merre kell menni, és nem csak az mondja, hogy "balra", hanem mondjuk mutatja az irányt a kezével kedvesen.
Kis kitérő után rátérnék a lényegre. Na, hát volt talicskázás vasárnap este a srácfiúval, méghozzá reggelig tartó, de úrinő a részletekről nem beszél. Vagy legalábbis csak akkor beszél, ha akar. Hogy lepkehálóval futkorásztunk-e a szexualitás virágos mezején, vagy andalító sétát ejtettünk a meghittség és a kacagás erdejében, az egyelőre maradjon az én titkom.
Aztán reggel rohantam kozmikushoz, hogy a Feszkón szép legyek. Aztán pedig még csináltam valamit, huha, nem is tudom, kurva élet, ez van, ha nem jegyzem le rögtön...
Az tuti, hogy volt még rádióadás Söcikében, oszt asszem villámsebességgel takarodtam haza, mert hogy másnap ugye a jó öreg Voltot nyergelte újra MorJácska (újabban így hívom magam, szokd meg, vagy ne - úgyis elmúlik ez is, mint minden csoda).
Aztán reggel fel, rámoltam, rücsköltem, lakkoztam, fésülködtem, pakoltam, kábé úgy hagytam itthon a szobám, mintha maga a pusztító Katrina lennék, pedig nem vagyok. Mindig.
Úgyhogy iszkiri a vonathoz, Geri nem visz ki, jól össze is vesztem vele, nem azért mert taxis kurva vagyok, hanem mert jó nagy pöcs volt az öcskös, de hát ez egy létező dolog.
Aztán. Vonatnál tali a szőke ciklonnal (nem merészelj a sörre gondolni!) - Andikával -, újra támadunk! A vonatút kellemesen telt, nem ültek a fejünkre se pankok, se gótok, úgyhogy ellazulgattunk a jó öreg mocsok-redvás-ótvar-penetráns MÁV-on, ami egyébként is szarjon pankot, méghozzá jó nagy tarajú, kotkodácsoló sudripankot, mert ez, hogy kocsival olcsóbb eljutni valahova, mint vonattal, hát álljon már meg a gyászmenet!
Megérkeztünk Sopronba, egycsincsilliárd fok, ziháltunk, fulladtunk, és mint a heringek, úgy álltunk két órát. Azt hittem megvakulok és délibábot kapok és meghalok egyszerre, tényleg irdatlan volt, te tutira nem bírnád, egyszerűen, olyan pokoli erővel marta a nap a több tízmilliárd fesztiválozó testét, hogy visszagondolok és sírok.
De végül megkegyelmezett minket a gondviselés, és bejutottunk, max egy olyan két órát állhattunk sorban, úgyhogy lazafasszalféllábonis.
Na, akkor Sátorhelyvadászás, ami azért volt különösen funny és szórakoztató, mert Bazsinak, Rékának, Öcsémnek, és Szabolcsnak is foglalni kellett, és mi bizony csak egyetlen sátorral voltunk, és kurva nehéz egy sátorral egy viszonylag nagy placcot körbekeríteni úgy, hogy az punkproof legyen. Úgyhogy a mellénk leheveredő raszta fiúcskát és kedvesét kezdtük bevonni ördögi tervünkbe, mely szerint mi szeretnék még négy, azaz négy sátorhelyet fenttartani kedves ismeretségi körünknek, úgyhogy a raszta testvériség szent törvényei értelmében legyek oly kedvesek segédkezni nekünk az életük árán is. És adatik.
Úgyhogy már itt kezdtük a jó öreg spanolást ezekkel a jó kis rasztafárikkal. Aztán még este jöttek négyen lányok is, akiket szintén befolyásunk alá vontunk, és ők is vérüket adták volna a négy fegyelmezetten fekvő, füves területért a továbbiakban. Úgyhogy nem volt más dolgunk, mint ülni a sátornál, míg le nem húny a nap. De mint az ismeretes, egyszer minden keddnek vége szakad, és akkor indul a bulika hajnalig. Mi bele is csaptunk a lecsóba, szerencsére sört és bort mindenhol lehetett venni, úgyhogy mi csaptuk neki rendesen, be is baszarintottunk villámgyorsan, de először főleg Andika, de aztán behoztam sebesen, nem kell aggódnod.
Köszöntem a rádió sátrába is, pacsi-puszi, kinek mi, aztán pedig a jó öreg (ez az új dumánk. Tudod, régen volt, hogy lófaszbácsi, meg még régebben lófaszmacska, a Büdös macska dallamára, most pedig az volt a trend, hogy ha valaki mondott egy szót, te rávágtad, hogy Jó öreg ......., mi!? Példát mutatok:
Bazsika: Nem csak a hátam égett le, de leégett az elejem is.
Andika: Jó öreg elej, mi!?) Cool teraszon verettük tovább, ugyanis olyan irgalmatlan retrobuli volt, hogy ihajja, bárcsak emlékeznék rá rendesen, de nem. Lényeg az, hogy odalépett hozzám egy kölyök, olyan 16-17-nek kinéző arccal, hogy te nem vagy véletlenül MorJa (tudod), mire mondom neki, hogy dehogynem, és te ki vagy, erre mondja nekem, hogy bizony tavaly egy helyen sátraztunk Balatone Feszten. Na, akkor derengett már valami, de ő nagyon emlékezett rám, én meg kicsit, és azt is homályosan, de Andika hál' istennek, mentette a menthetőt, s bedobott egy keresztnevet, és BENGÓ, Márk. Ő volt tehát Márk, a Balatone Fesztről tavaly. Andika kicsit szimpatikusnak találta, de nyilván főleg csak játszásiból, hiszen Andibaba 23 éves, ez lurkó meg mondjuk 16-17, lényeg az, hogy a kiskölyök meg velem érzett inkább szimpátiát. És jött, és táncolt velünk, durrogtak a vakuk, közös kép, akármi, hú, mi a teljes neved, megkereslek a wiwen, áá, mondom, mit szeretne ez a gyerkőc, tán egy kedves, új anyukát????
Reggel ébredés. Andika már megtanulta a hosszú együtt töltött évek alatt, hogy abból semmi jó nem származik, ha az alvó MorJát (emlékszel még, ugye, az első bekezdésre?) felébresztjük. Úgyhogy ő ennek tudatában reggel feltérképezte a terepet, míg én az igazak álmát aludtam édesdeden. Elég másnaposan és vinnyogva ébredtünk, de azért élve maradtunk. Az biztos, hogy pokoli volt a 40 fokban Bazsiékra várni és hessegetni elfelé a biaccsokat és a strigókat, hogy ide, szorrika, de nem csapod ki a sátrad barátom, mert jön a nagy és rémisztően izmos, tetovált Balázs és vele a csapat, úgyhogy most menjél innen el. De végül, éppen mikor megjöttek, nagyon kimelegedtünk, talán éppen annyira, mint Micimackó az énekléstől, és úgy éreztük (ekkor olyan délután kettő felé járt az idő), hogy ha most nem fürgyézünk le atomsürgősen, akkor mi elpatkolunk, úgyhogy gyorsan zuhi a jó öreg jéghideg vízben, ahol légezni sem lehet (de lehet, hogy hazudok, és első nap még elcsíptünk valami meleg vizet és sor se volt, szóval izé, lehet, hogy hazudtam, de utána végig hideg volt a víz és sor volt, és tamponok és tisztasági betétek lebegtek a víz tetején, és egyúttal meg is kérdezném azoktól a női olvasóktól, akik a zuhanyfülkében helyezik el az imént említett egészségügyi tárgyakat, hogy milyen alapon tartod te magad nőnek ezek után? Paraszt, szutyokkurva mind az ilyen. Köszönöm a szót.)
Miután Bazsikáék elhelyezkedtek és álltak a sátrak, egyből csaptuk is bele magunkat az éjszakába, meg a délutánba természetesen. Badárra is akartunk menni, de nem ment, mert valami mást csináltunk helyette, asszem sürgősen söröznünk és napoznunk kellett, aztán voltunk Belgán, találtunk is egy fasza kis helyet, ahonnan jobban lehetett látni, mint a VUP (ugye a jó öreg UNIMPORTANT PERSONS) nyomoronc sátorból, és még csak nem is kellett celebnek lenni, nem mintha nem lennénk mind azok, de mindegy. Még megnéztük az Amber Smitht, Frazit is, Kutyavacsi is megvolt, Alvin is (anyám borogass), HS7 és egy kicsit Chase & Status is, de lehet, hogy az nem.
Aztán kövike nap. Eléggé egybefolynak a dolgok, pedig a továbbiakban nem rúgtam be, mert a folyó bor megviselt, viszont a sör meg konkrétan lófaszt sem ért, viszont a dobozos drága volt, és szegény két diplomás hajléktalan munkanélküliként nem engedhettem meg magamnak, hogy folyamatosan dobozos sert igyak. Érthető vagyok, ugye? De rengeteg pajkos dolgot csináltunk, például Andikával összekötöttünk magunkat két órára, és ezért kaptunk söröket, meg másnap négy órára is, és elég lazás volt például így pisilni meg felöltözni egy pulcsit, de majd ha eljön a képek ideje, mindent látni fogsz, de mondjuk a pisilőset azt nem.
De azt még azért leszögezem napi bontás nélkül is, hogy minden nap olyan eszement forróság volt, hogy izzadtunk, mint kurva a templomban, és leégtünk, és napszúrást kaptunk és meghaltunk.
Aztán jött a csütörtök. Kicsit flesselgettünk a VUP-ban, jó nagy szar volt, de néha nem volt sor a WC-nél, és néha már nagyon kellett, szóval ér. A zenei élmények és "élmények" pedig: Csík zenekar, Cool Head Clan (tényleg, de komolyan rosszul voltam, de csordaszellem vitt), Kaukázus előtt is elsétáltunk, megnéztük a NemJucit, Kispálon is csücsültünk kicsit, Copy Cont is néztük, Limp Bizkitet is. Az utóbbinál nem volt akkora a só, hogy beszarjak, sőt mi több, de azért odamentem az első sorba, hogy lássam. De csak egy percig voltam ott, aztán csak háttérzaj volt nekünk, ahogy egy kellemes padocskán ücsörögtünk.
Mindenképpen el kell mondanom, hogy volt egy kisebb ideggörcsöm, ugyanis egyszer csak nem volt meg telefonom. Erre fel én olyan szinten borultam ki, főleg, hogy még mindig van, aki úgy köszön, hogy hallom elhagytad a számom, írd fel, és ráadásul csúfosan magas végkielégítésemből most veszem a második yachtot, szóval fogytán a lé, és éppen csakhogy visszakaptam a SIM-kártyám, és annyira de annyira kiakadtam, hogy elkezdtem bőgni az idegtől, hogy ez nem történhet meg velem, hogy elhagyom megint azt a kurva telót, és annyira felhúztam magam, hogy tényleg nem bírtam abbahagyni a sírást, aztán persze meglett, csak a sátorban hagytuk, de komolyan mondom, annyira sírtam, és úgy el voltam kenődve, hogy hogy történhet velem ilyen, és különben is, minden szar, mindenkit utálok, sehol sem akarok lenni, nem akarok lenni, és egyébként is. És mondom, elhiheted, hogy nem a Nagyikám ezeréves kölcsön-mobiljáról szólt itt a fáma. Szóval szar hangulattal töltöttem az estémet, valahogy kijött rajtam kicsit a feszkó, amit igazából nem hagyok bent, de gyülemlett azért egy kevés, és jól is esett tulajdonképpen bőgni egy nagyot. Hát ezt is megéltük; fesztiválon sírás a semmi miatt.
Andika meg Réka hajnalig nyomták, én nem bírtam, aludnom kellett, meg a hangom is eléggé fájt már, kimerültem, ERROR, úgyhogy 1-2-3 magasságában hunyácska volt.
Ja még azt hozzá kell tennem, hogy ekkorra már két kurva nagy vízbőségű esőn voltunk túl, mindenütt sár, de a gumicsizmánk még mindig tartott, és mi voltunk a vakok közt a félszemű királyok! Szóval, nappal sár és kánikula (outfit: fürdőruha, papucs, elvetemültebbeknél nappal is gumicsizma), este kis hűvöske és olykor eső (outfit: szigorúan gumincselló, esőkabika, pulcsika).
Péntek. Természetesen itt már végképp csokoládébarnák voltunk mind, de megajándékozott minket az élet az öcsémmel, aki elvitt Andikát meg engem zuhanyozni a szállásukra. Meleg víz, tisztaság és ezek barátai. Szeretjük az ilyesmit.
A koncertek pedig a következők voltak: Voltunk Beatricén, Prosecturán, ami megint csak tarolt, mert annyira bírom, kár, hogy nem hagyott minket rendesen tapsolni a zenekar, ejnye-bejnye, irgumburgum! Voltunk még Zubolyon, ami zseniális, Ludditákon, ami már kevésbé, láttuk még a Mystery Ganget, KFT-t, Kiscsillagot, Tankcsapdát, PUF is dereng, Roadra is benéztünk. Aztán dőltünk.
A hatodik napon!! Pontosan február 15-én, reggel 6 órakor tudtam meg, hogy hazánkba látogat Marilyn Manson. Azóta várom, mint a messiást, és teljesen odavagyok meg vissza is, de ezt mind tudod, mert szemfüles vagy, és egy nap 80x tájékoztattalak efelől. Na, de ne fussunk így előre!
Volt ezen a napon is reggel, meg napozás, meg fürdés. Még azt hozzá kell tennem, hogy a sátorszomszédainkkal, akik 5 sátorral voltak asszem, és név szerint Ármin, Bence, Zsófi, Ákos, Norbi, Kata, Zita, Zsu és Kitti, végtelenül jófejek voltak, nagyon összebarátkoztunk velük, és annyit nevettünk, hogy ihajjacsuhajja, komolyan mondom, hogy annak ellenére, hogy minden fesztiválon cukiszupi arcokkal ismerkedünk meg, eddig ők voltak a legjobbak. Mondjuk kicsit sokkolt, mikor megtudtam, hogy 1991-esek, de valahogy túltettem magam a dolgon (NOT). Meg még azt is meg kell jegyeznem, hogy nagyon sok ismerőssel találkoztam, nyilván sok rádióssal, akik nagyon aranyosak voltak, meg még mindenféle emberekkel, akiket ismertem.
Na, de visszatérve a lényegre! Manson! Egész nap be voltam zsongva, és eközben vinnyogva röhögtünk a gótokon, akik konkrétan PANDÁNAK voltak kifestve gyakran, szóval it was very funny.
Ezen a napon semmit, de konkrétan nem ittam, már ami alkohol, csak bodzaszörpöt, jó is volt, de nem kockáztathattam, hogy berúgok Mansonra és nem emlékszem majd rá másnap, mert azt viszonylag nehezen tudtam volna megbocsájtani magamnak. Úgyhogy ZEO voltam, vagy ahogy egy tanult fesztiválos kollegina mondaná: csicskultam.
Eközben pedig - akármilyen meglepő is - voltunk koncerteken: Kovbojok, Kvinbáj, Brains, Noisia. De a lényeg!
Te jóságos isten! Először is kezdjük ott, hogy egyszer csak látok egy helikoptert, na, mint a hülyék, Andikával nekieredünk, és követjük, hogy biztosan itt lesz Manson, és most száll le és HOLY JESUS!! És most majd lesz egy közös képem vele, és egyébként is, urrrristeeennn, de vaklárma volt, nem ő volt benne, viszont mi kétszer is odafutottunk Andikával a rekkenő hőségben egy kilométeren át. Aztán találtunk mi négyen (a csapat: Andika, Réka, Bazsika, Mojruska) egy jó kis füves placcot, de nagy öröm volt végre, árnyék, pázsit, csend, huh, majdnem el is aludtam a fűben, olyan csodás volt. Bazsikával kurva sokat dumcsiztam, kibeszéltük az életünket magunkból, valahogy újabban asszem megint nagyon együtt vagyunk szellemileg. Ja, és mikor pisilni mentem a bokorba, megcsípte a kezemet a csalán!
Aztán kész, megyünk, Quimby és utána Manson, nincs menekvés. A szokott helyről nézzük Kiss Tibiéket, ahonnan egy pillanat alatt a minden közepén, vagy éppen az első sorban lehetünk. Kvinbáj alatt sokszor megvadultunk és berohantunk a tömegbe, roptuk ezerrel, csodálatos volt és felemelő, attól eltekintve, hogy Kiss Tibi reakcióiból azt szűrtem le, hogy talán a délután kettő óta a tűző napon, az üres Nagy Színpad előtt álldogáló, napszúrás-várományos varjak, gótok és pandák (nyugika, én is ilyen voltam gyerekkoromban, majd te is röhögsz magadon 3 év múlvától örökké) Manson nevét óbégathatták konstans, ugyanis Tibi azt mondta, hogy nyugika, már láttam a művészurat tűsarkúban botladozni a bekksztéjdzsben.
Aztán vége lett a Kvinbájnak, és akkor egy darabig csend, aztán rendezkednek a színpadon 50-en, nagyon izgatott vagyok, megy a gumipopzene, amolyan Mansonosan pompom-lányos, mint a mObscene-ben, én már arra észvesztve ugráltam, teljesen kimelegedtem már a koncert előtt, és végül a kiírt időpontra egy fekete lepellel volt elfedve a színpad (majd, remélem, találok képet), mögötte füst ezerrel, majd beng, Everyone will coooome, everyone will cooome to my funeral To make sure that I stay deaaaad, ó IGEN! Meg voltam veszve, ugráltam, mint az állat, és próbltam az arcát kivenni a füstből. Aztán csak ugráltam, ugráltam, néztem, majd egyre kevésbé ugráltam, és felismertem, hogy csak az elfogultságom miatt ugráltam eddig is, no meg az izgatottságtól. Manson hangja nem nagyon volt a topon, a díszlet, a színpad az végül is odabaszott, de nagyon szét volt esve a zenekar, és itt nyílván nem a drogokra gondolok, hanem hogy valahogy nem ment az együtt zenélés, eléggé sokszor hibáztak, némelyik számot alig lehetett felismerni, de akkor is nagy élmény volt! Nem csalódás, mert nem számítottam arra, hogy ezen az éjszakán meghasonlok, csak egy olyan zenész csapatot vártam, akiknek a zenéjét, ha hallgatom, földöntúli csodákat hallok; zseniális hangszerelés, kiváló minőség, hangzás, csodálatos énekhang, zene, szöveg, minden, ezt egyszerűen nem lehet visszaadni élőben sehogy. De azért jobban élveztem volna, ha Manson hangja ott van a topon! Minden esetre pozitív élmény volt, boldog vagyok, hogy láttam, örülök, hogy jöttek, csak azt bánom, hogy ha néha elég előre is mentem, sehogy sem tudtam a legelső sorba kerülni, mondjuk vérre menő harcot nem is folytattam senkivel az ügyért. Szóval majd nézegetem még a képeket meg a videókat amik készültek, mert valahogy nem raktároztam elég mélyre az érzést, hogy milyen volt ott állni a számomra egyik legnagyobbnak tartott zenekar koncertjén.
Így állunk tehát! Aztán este még volt Noisia, amit elkezdtünk, de nem fejeztük be (ilyet az élet semmilyen területén ne csinálj, fiam!), mert Andika csöppet elhajlott az este végére, és kicsit le kellett tenni aludni. Fáradt volt már a kicsike.
Úgyhogy kis rámolás még a sátorban, aztán alvás. Reggel fel, alig van már tényleg hangom, de legalább nem fáj, ki az állomásra, jó öreg 40 fok újra rendel, vonat, lepra, izzadás, fulladás, bűz, egymáshoz tapadás. Aztán haza, LEVES, fürdés, és már vagy négy órája írom ezt a bejegyzést, remélem, értékeled!
Itthon pedig: Hanibaba jobban van, még vár rá két sérvműtét, de az már kutyafüle ahhoz képest, amin túl van...
A nálam fiatalabb szimpatikussal váltottunk sms-t a feszkó alatt, ami jó! Holnap pedig adás után sétálgatunk a városban! Szupika! Már csak munka kéne. Tudsz valamit?
A képek majd jönnek, már megint véged lesz, mint a botnak! Holnap pedig adás! Jó öreg Rádió Pozitív, mi?!
