Tegnap! Ja, előbb a tegnap előtt! Voltam Véróvoda nevű műsorunkat megnézni, de közben talákoztam a kedves nálam fiatalabbal, dumcsizgattunk, de nem éreztem túl jól magam, mert elég nagy társsággal volt, akiket nem nagyon ismertem, viszont sokan szarfejek voltak, de a kedves nálam fiatalabb természetesen jófej volt, meg Bali is, meg még egy-két arc, de javarészt nem. És mint az ismeretes, Moira csak a jófejeket szeretni.
Aztán iszkoltam el onnan Pintyőékhez, akik már reggel 11 óta vedeltek, mert Laci lediplomázott, és mire megérkeztem éjjel egykor, ezek már olyan minősíthetetlen állapotban voltak, hogy már én égtem. A nincs észlelés nihilli fázisában voltak, ahol már nem számítanak a szavak, nem számít az artikuláció, és ahol az egyik szemed letakarod, hogy egyáltalán láss. Egyedül kedves Betmen barátom maradt nagyjából józan, de ő is csak azért, mert előttem nem sokkal érkezett. Na, akkor olyan 2-3 felé mindenki lelépett tovább mulatni máshol, én meg inkább aludtam volna, úgyhogy Lacinál és Betmennél aludtam, Betmen olyan kedves, olyan aranyos, úgy szeretem, de sosem tudnék beleszeretni, és valahogy nem tudja ezt elhinni, vgy én nem tudom, de megsimogat, megölel, és hiába mondom neki, hogy jelenlegi állás szerint én most egy nálam jóval fiatalabbra koncentrálok, látom, hogy jönne. De hiába.
Aztán valamikor hazakeveredtem, és már nagyon vártam az estét, hogy menjünk Zépébe LB27-re, meg úgy nézett ki, hogy a bizonytalan rajongásom tárgya is elszabadul a munkából, és jön velünk, szóval vártam az estét. Erre azon kapom magam, hogy egyedül strichelek a Zépé előtt fél8tól 8-ig, ugyanis a kis barátaim mind azt hitték, hogy mindenki ott lesz, csk ő késik, de csak én voltam ott, és mindannyian késtek, de nálam fiatalabb felhívott, és találkoztunk, de addigra már szakadt az eső, úgyhogy SCH-be mentünk, végül ott dumcsizgattunk négyen; két Balázs, Ő, meg én. És azt kell mondjam nagyon jófej volt. És a legszokatlanabb, hogy néha már úgy éreztem, hogy nagyon-nagyon megölelgetném, és hogy milyen faszányos lenne, ha kicsit megszorongatna finoman. Szóval ez nálam egy új dolog, mert nagyjából... fú, baszki, nem is tudom mikor éreztem utoljára ilyesmit!
Annyira szépnek látom! Aztán tőle eljöttem éjfélkor, utána pedig mentem Pintyőék brancsához, bízva a józanabb közegben, és nem is hiába; mindenki egyben volt, mindenki friss volt, én meg ugye nem ittam (ja, de egy sört SCH-ban), aztán dumcsikáztunk, Pintyővel kibeszéltük a csajos témákat magunkból, meg egyébként is jó volt a hangulat.
Aztán Pintyő elszállásolt magánál, fárdt voltam, lefeküdtem, és nagyon vártam, hogy erről a kedves nálam fiatalabbról álmodjam, és valamicskét sikerült is. Lényeg az, hogy az én szívem tyúkszar, ünnep van ha érzek, és ezért meg kell becsülni, amikor nem csak a vágyakozás van meg, hanem a tárgya is. Úgyhogy örülés van!
Plusz! Két hét múlva megyek egy tévéhez meghallgatásra! Juppiáé!
Kár, hogy ezt a hírt Jackoval már nem tudom megosztani.
