A hallgató azért jó, mert éppen olyan, mint én. Ha nem is egy az egyben, mert sokat fordult azóta a világ, mióta én megrögzött rádióhallgatóvá váltam, minden esetre értem én.
És általában meglehetősen jó humorú hallgatóságunk van, ami nagyon örömteli, sokat röhögök bent, amikor fánniskodnak.
De néha becsúsznak olyanok, hogy áááááá. Szóval pár napja kaptam egy ilyet, hogy kedves Betti - ami azért durva, mert Betti nagyjából másfél éve nincs ebben a műsorsávban. Aztán volt már, hogy így kaptam: Kedves Levente és Moira (Betti)! - ehhez ugyanezt fűzném hozzá, csak még egy furcsa kérdés is kiülne az arcomra; WTF?
De a mai is tarolt: Nem tudom kik vagytok, de nagyon jók vagytok! Sokkal természetesebbek vagytok, mint a Leviék! - Mi vagyunk a "Leviék", de remélem, hogy ő még a régi "Leviékre" gondolt, amikor én még nem voltam ott :P
De azt kell mondjam, hogy olyan kedvesek! Mondjuk, én is kedves vagyok (tudjátok, ez a bizonyos adottság, meg kellett tanulnom együtt élni vele, meg hogy engem mindenki szeret, tudod, szokásos, blablabla), és akkor mindig úgy örül mindenki, amikor mindenki kedves, úgyhogy most mindenki legyen kedves még_egy_emberhez, majd súgja a fülébe, hogy add tovább.
Nem tudom egyébként, hogy mit giccseskedem itt, amikor ma olyan foshalom kedvem volt, hogy konkrétan majdnem bőgtem a buszon. Csak eszembe jutott, hogy mennyire kéne nekem egy kan, meg persze az L.O.V.E. - LÁV (ahogyan azt a méltán nagy sikerű Anima dalolja), de hogy érdemben mikor voltam utoljára ilyen hangulatban... Who knows? Talán mielőtt a nagybátyám beteg lett, meg mielőtt megszületett a mesés Hannácska hat hónapra. Kicsit kicsinált az október elejétől még mindig tartó időszak. Még mindig nem tudok Tomira úgy gondolni, hogy óó, emlékszel mikor, jaj, de jófej volt akkor is, hanem csak így tudok rá gondolni (közben már bőgök): MIÉÉÉÉÉÉRT!???!?!?! Kibaszott geci élet! Annyira hiányzik, annyit van a fejemben. Na, de nem akarok drámázni. Csak lassan végre úgy érzem, hogy eladou-kiadou, érted na.
De más ma nem volt. Ilyen érzelmi meghasonlásban vagyok. Remélem jó irányba. Ez az elmúlt 7-8 hónap nagyon keményen megviselt. Konkrétan elvesztettem a hitem az életben.
De hogy vidáman zárjak (kurva jól kompenzállak, ezt figyeljed!); már itt liheg a nyakamban a Pafeeee!!!! Nyámmmi!
Na, csöcs.
