Fú, baszki, ennyire durván még soha nem álmodtam, hogy szülök! Valami stúdiós kiránduláson voltunk, és nekem már hatalmas pocakom volt. Tudni lehetett, hogy órákon belül megindulhat a szülésem. Aztán mikor eljött az idő, jöttek orvosok, és felfektettek az italos pultra. Adtak némi érzéstelenítőt, és mondták, hogy a gyerek nem fog kiférni, úgyhogy készüljek a gátmetszésre. Be voltam szarva, mint az állat, de tudom, hogy jobb ha vágják, mintha szakad...
Aztán valahogy vajúdás közben elájultam, és csak pár óra múlva ébredtem fel, arra, hogy most jön a baba, Mondták, hogy nyomjak, éreztem, ahogy jön kifelé a gyerek, aztán vállnál megakadt, és egy nagy nyomás és egy gyors mozdulat az emlgetett gátmetszéshez, szinte hallottam, ahogy belevágnak a húsomba, és kint is volt a gyerek. Fájdalmat nem éreztem, de betudtam a fájdalom csillapítóknak, amit kaptam szülés előtt.
Kezembe adták a gyereket, aki 2935 g volt, ami elég pindúrka, de egészséges volt, és volt haja is. Nem tudom, miért, de Mariannak neveztem el, pedig teljesen más nevet adnék a gyermekemnek a valóságban. Ezenkívül egy percig sem volt szó az álmomban arról, hogy ki az apja. Ez nem tudom, miért lehetett. Úgyhogy nem álmodtam meg ki csinált fel.
Ennyire durván egyik álmomban sem éltem át a szülést! Éreztem, láttam, hallottam mindent, nagyon brutál volt.
Minden esetre szívből remélem, hogy ez az álom semmilyen formában nem áll összefüggésben azzal, hogy a héten egyszer 17 órán át elfelejtettem bevenni a fogalmazásgátlót.
Megértésüket köszönjük.
