sze
27

Hát, a rohadt életbe, Hulkkal nem sikerült dűlőre jutni. Nem nagyon tudom, mi lesz most. Csalódott vagyok, hogy nem érti meg, amit mondok neki, ha meg megérti, akkor meg azért vagyok csalódott, mert minden ugyanúgy megy tovább. Tényleg nem tudom, hogy van-e erre kapacitásom. De erről ennyit és nem többet, egyelőre embargós az ügy, úgyhogy a fröcsögős, szaftos részletek egyelőre megmaradnak nekünk.

Bárcsak helyre billennének a dolgok!

Ma egyébként volt avatás, faszanttyú volt, vészesen sokat röhögtem, meg előtte itt aludt Hulk, kicsit dumizgattunk a köztünk lévő ellentétről, nem nagyon gondolom, hogy volt értelme. Bár talán több értelme volt, mint mellette duzzogni és/vagy sírni az ágyban.

Voltam a családomnál is, nagyon király volt, minden kölyök édes, mint a cukormáz és sokat röhögtem az oltári dumájukon.

A bejegyzés trackback címe:

https://moira.blog.hu/api/trackback/id/tr402325871

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

verkagrafomanka 2010.09.27. 23:12:42

Basszus! Ez igazán nem jó hír, béküljetek már vissza! Nekünk ilyenkor segített, ha jól leüvöltöttük egymást.
süti beállítások módosítása