Szerdán bevittem a vágott cuccot a stúdióba, aztán meg mentem a jó kis összrádiós találkozóra a Martosba! Faszányos volt.
Aztán vissza SCH, ott Ádcsyval söröztem még, aztán jött Andor, és indultunk hozzánk. Édes volt, cukor volt, a többiről meg nem is beszélve.
Aztán viszonylag korán fel, megcsináltam életem első paprikás krumpliját, és megint bebizonyosodott, hogy kiváló szakácsnő vagyok. A kövi projekt a kaszinótojás lesz.
Aztán mentem Bazsihoz, vittem neki egy adagot a kajából, örült is a burája. Aztán öt órán át kártyáztunk, ne tudd meg! Aztán megnéztük az Amadeust.
Aztán mit ír az én édesem, akivel alig tudok együtt hálni újabban?
A) Rohadt kurva voltál mindig is, az is maradsz.
B) Nyünyünyü
C) Átmennék hozzád Babuska!
Hát persze, hogy az uccsó! Úgyhogy értem jött Bazsihoz, hazatoltuk a bringácskát, és aludtunk, mint akit fejbe lőttek.
Milyen érdekes hasonlat, mert utána úgy is keltem. Ugyanis olyan atomdurva fejfájásom volt, hogy mondjuk, képzeld el, hogy életed legkeményebb tárgyába rúgsz bele a kislábujjaddal, és azt a fájdalmat képzeld el az egész koponyádban, belül, EGÉSZ NAP. Egyet mozdultam, és meg is vesztem a fájdalomtól. Na, most én így mentem dolgozni az Ózonba, ráadásul bringával! Még ott bírtam csak-csak, de a vége felé már alig tudtam mozogni. Szerintem így még ember feje nem fájt.
Aztán végül Andrisék felajánlották, hogy menjek velük haza kocsival, ott hagyhatom a bringám, úgyhogy megmentették az életem.
Éppen szállok be a kocsiba, hát nem úgy bekúrom a fejem az ajtóba, hogy visszahangzik? Erre Andris megszólal: jááj, pont a fájós fejedet?
Ja, meg írtam Andornak, hogy végeztem, minden szuper, még fáj a fej, stb, és gondoltam a végére odaírom, hogy LÁVCSI, hogy röhögőgörcsöt kapjon, vagy agyaljon, vagy valami, de aztán elvetettem a dolgot, hátha nem értené. Úgyhogy inkább írtam valami sztenderdet. Amire ő rögtön felhívott.
Andor: Holnap megyek fodrászhoz!
Moira: Ó, igen? És mit nyiratsz bele a hajadba?
Andor: Az egyik oldalra egy szivecskét...
Moira: ...juj, a másik oldalra meg a nevem?
Andor: Nem, csak azt, hogy lávcsi.
Gondolhatod mekkorát röhögtem. És még mindig elvetemülten és félelmetesen fáj a fejem.
