Ó, vágok, gecó, mint ide Kenya, mert tegnap jó kis Dezsöű buli vaút, oszt mostan vágom meg aztat, hogy menjen adájsba csütörtökön.
Egyébként meg! Atomlézer minden, persze még mindig nincs munkám, de vasárnap Nagyinál ebédeltünk, jött a csávóm is (ÁÁÁÁÁÁ, ez hogy csúszhatott ki a szép szájamon, baze?), aztán megjelentek Dodóék, úgyhogy az nagy fainság volt. Danika kiselőadást tartott a mesékről, megzabáltam a gyereket.
Vasárnap Andikával dumizgattam Ózonban, este pedig megnéztük a Brünót, ami még mindig üt.
Aztán hétfőn volt jó kis adáska, de előtte még Nagyival egy titkos projekt, amiről egyelőre kuss a nevem, de majd ami késik, az majd később jön.
Aztán Bazsikával voltam Kiadó nevű helyen, kidumáltuk a világ dolgait, lesz nekünk lehetségesen egy rádióadásunk, filmes lesz az. Aztán lőn. Majd Ildivel is lőn. Aztán Dezsőbuliban ettem kolbászot, mert szeretem a finom sült kolbászot. De csak a finomat.
Aztán az én édes kis bambinóm itt aludt nálam, jót bujálkodtunk, aztán hunytunk.
Reggel meg eltoltuk kettecskén a bringámat centírozni. Betérünk a bicajboltba, hát mit mond az eladó? Na, mit? Hát azt, hogy ezt nem is kell centírozni, mert más neki a baja. Már készítem a százezresem, sírva borulok Andor mellkasára, majd a bringás pasi még fúj egyet az első kerekembe, meg a hátsóba, majd csavarozik valamit a kereken, és aszongya, hogy ha kicsit arrébb állnánk már végre, akkor ő most ki is tolná a bringát az utcára. És akkor mondom, hogy mivel tartozunk, legyen kegyes, drága uram? Erre aszongya, hogy semmivel. Úgyhogy boldogan indult a napom; egy kedves ember megsegítette a kevdes bringámat, éljen, éljen!
Aztán mentem a bedigizett anyagért, amiből ma és holnap kiválót rittyentek. Ja, meg itt volt kedves Dorottya, akit vágni tanítok, jó kliens.
Ja, közben tavaszodik, és volt jégeső is.
Itt pedig képek az Ötévesnek nevezett hatéves érettségi találkozómról és a züper mennyei édes, felfalnivaló, cukor Hannácska születésnapjáról, ahol ott volt az idesanyuka mesebeli szépségű indiai családja is.
