Szombaton még átjöttek hozzánk Papáék, ők pedig elvittek a kolihoz, ahol is az öt napja nem látott szívszerelmem elébem gyütt, és bemutatkozott a nagyszüleimnek! Aztán Papáék el, mi pedig mentünk készülődni a bulira. Örömünk végeláthatatlan volt, újra együtt a nyerő páros (blöeee, sorry, ezt teszi velem a szerelem), és majd megvesztem, olyan boldog voltam.
Aztán indult a bulika, ment az iddog, egyből egy Long Islanddel kezdtem, de no para, máj még megy, úgyhogy kis becsípés, sok dumálás, és egyéb szerelemmel kapcsolatos pótlások forogtak fent az este. 5-kor már aludtunk is.
Elég későn fel, mentünk Nagyihoz, aztán ott ebíd, majd ledőltünk egy kicsit aludni. Istenem, olyan kemény transzcenentális élményben volt részem, ugyanis aludtunk kiskifli-nagykifli, és én nagyon fáztam, ez a szívcsücsök meg olyan cukker, hogy szorított magához, és az ő mellkasa és az én hátam között keletkezett vagy ötven csodálatos fok, ami elegendő volt ahhoz, hogy a további egy órában ne fázzam. Annyira imádom! Nem is tudom, hogy imádhatom ennyire.
Persze számára ezt nem teszem annyira egyértelművé, tegnap ugyanis, miután Nagyitól átjöttünk hozzánk, egy laza mozdulattal kivertem az egymilliárdos Rolls Rolls márkájú szemüvegéből a lencsét, de nem szakított velem, úgyhogy legközelebb valami keményebb dologgal próbálkozom.
Aztán mentünk be együtt a koliba, este Disney mesefilmet néztünk, hát tudsz ennél édesebbet? Aztán aludtunk, mint kés a vajba.
Reggel korán fel, beszorult a levegőm, és fuldokoltam egy olyan 3 órát, már képzletben négy végrendeletet is megírtam. Aztán kiszorult a levegő, a kurva anyját, és húztam a kertévébe stabil állás és nagyobb jövedelem reményében, ki is dolgoztam a belem, este hétig például fél liter vízre, nulla reggelire/ebédre/vacsorára és egy pisilésre volt időm. Ezt nevezem én Gazdálkodj okosan!-nak.
Jáj, bárcsak ott dolgozhatnék rendesen! Bárcsal dolgozhaték! Fasz ki van már! Olyan mérhetetlenül fantasztikus vagyok!
