Ezt a filmet néztem tegnap Anyuval, jó, nagy, értelmetlen, neszesemmifogdmegjól volt.

Aztán hívott a kicsikém, hogy milyen korán végzett a munkával, hát ne hogy már hülye legyek nem felajánlani neki, hogy idejöhet! Izmos testével már robogott is hozzám, olyan édes volt, mindig olyan édes, bár a hulla voltam - ez kétségtelen - és valahogy eltűnt a libidóm, úgyhogy bealudtam. Nem közben, még előtte. Aztán iszonyú jól aludtam, egyszer csak egy híd pillérén álltam, és csodás volt a kilátás, Andor építette a hidat, és kérdeztem is - Most hol vagyunk és hova megyünk? -, mire ő - Tessék?
Ekkor már kicsit körvanalazódott bennem, hogy csak álmodtam, de azért megkérdeztem még egyszer - Most hol vagyunk és hova megyünk? - csak azért mertem még egyszer megkérdezni, mert igaz, hogy itt fekszünk az ágyban, de már csak tudja, hogy a hídon, amit ő épített, hol vagyunk és hova megyünk! Nem?

Aztán meg reggel megint éreztem kicsit a felfázásomat, de nem parázom túl a dolgot, mert holnap megyek vissza a dokihoz. Aztán szerdán kozmetikus, és olyan szép leszek, hogy mindenki sírni fog a gyönyörtől.

Aztán meg ma este Andika-napot tartok, holnap meg talán Ildikéhez megyek, aztán meg van ugye a jó kis 30-a, amikor meg a barátom vagy elvisz vagy nem visz el Csík zenekarra, aztán este meg Dóri és Károly szülinap lesz, yippi! 31-én pedig az életem első párkapcsolatban tölött szilvesztere lesz, ugyanitt tüzijátékos helyszín keresünk, úgyhogy ha tudsz valamit nyomassad már az infót! Addig felszabadítom a kommentelést. Köszi!

Hamarosan jön a Számvetés 2009, azért ez nem semmi! Mintha 5 perce írtam volna a Számvetés 2008-at!

És hihetetlen, hogy mindjárt fél éve imádjuk egymást! Remélem készül valami meglepivel! Ha találkoztok vele, mondjátok neki, hogy Moira szereti a romantikát, meg a meghitt cuki meglepetéseket, pont, mint egy hülye picsa.