Áh, csak azért írtam, hogy aszidd lesz itt egy kis rinya. Imádod, ha rinyálok.
Na, de tényleg van egy kicsike. Nem voltam filozófusnál két hete, és ez nem is nagy baj, mert egyelőre úgy fest, hogy jól vagyok. De tegnap rám tört megint egy kis köcsög rohamocska-gombocska, a kurva anyját neki! Majd pénteken egyébként megyek, fasza lesz ez, érdekes, és pozitív a dolog, attól eltekintve, hogy amíg nem jártam dokihoz, addig nem realizáltam, hogy ez egy pánikbetegség, és mióta diagnosztizált a dokinő, azóta elég sokat agyalok ezen, amivel meg belehajszolom magam könnyedén a rohiba (ÜSSÉL BAZMEEEEEG!!!), és ez szopacs. Na, de mindegy ez most, mert egyre jobb és jobb, és valószínűleg ez azért van, mert hátrahagytam minden szarhalmot a múltamból, nem gondolok a rosszra, nem gondolok a régi szívösszetöréseimre, nem gondolok a csövességemre, a prosti-múltamra, a koldus-életre. Csak a jóra és a szépre, és minden energiámmal azon vagyok, hogy ezek legyenek a fejemben. Úgymint édes rokonaim, tünemény Balázska, oltári Andika, szívmelengető Andor, érdekes meló előkészítő, sok mulatás, édes pihenés, ilyesmi. És ez segít. Sosem voltam egy pesszimista ember, és mindig voltam (és vagyok) annyira két lábon, hogy tudjam, mi jó nekem, és mi nem. Ami keseríti a szívem, elkerülöm. És most engedjétek meg, hogy egy idevágó dalszöveget emlegessek fel a rokkkkistentől (muhahahaha): "NEM AKAROM LÁTNI A HÍREKET, hogy bombát dobnak az arabokra, gyerekek szakadnak szét apró darabokra." - ez annyira lefed engem, mert nem nézek híradót, mert csak a fos ömlik a nyakamba belőle, nyomasztó és büdös. Kell a halál faszára még a negatívum, a mérgezés, a megerőszakolás. Az időjárás az egyetlen valamire való információ a hírműsorokban. Hogy mikor néznék jó szívvel ilyesmit? Kiváló sportesemények, nagyszerű kulturális történések, zseniális felfedezések, esetleg tömegközlekedési hírek. A négyfejű bárány és a széttrancsírozott holttestek nem érdekelnek. Na, ki az aberrált?
Kicsit elmentem monológba, de azért lássuk a tényeket (ha már hírek, bruhahaha)!
Ma ébredtem, aztán ebéd, aztán mentem a csillagocskámért a munkáhelyre, onnan hozzánk, aztán megetettem, aztán (...), aztán mentünk talicskázni Karesszal, aztán mentünk a Marci_meglepi _buliba, aztán vissza Toldi mozi, aztán ott kis ülés (hogy hívják a kölyök villamosszéket? - elektromos kisülés - SORRY!!!) meg duma, aztán hazanyargaltam és azóta is itthon vagyok. És ez így lesz egészen reggelig.
