Huh, jó sokan írtatok, hogy merre vagyok, meg egyébként is, hát most kiderül.
Szóval csütörtökön mentem be a koliba, ahol összeszedtem a barátomat, megnéztük a Kill Billt, aztán még ő szerelt, én meg a stúdiósokkal szórakoztam, közben meg vártunk, hogy Andor szülei értünk jöjjenek, és induljunk Pécsre! Este 8 körül érkeztek meg, és egyből indultunk is. Az úton eléggé kókadt voltam már. Éjfélre megérkeztünk, kicsi duma, aztán szunya (mért nem vagyok költő, baze?)
Péntek! Pénteken fél12kor keltünk, lazák vagyunk érted, aztán reggeli, majd kicsit elmentünk bóklászni a városban, megnéztük, hogy áll a EKF2010 projekt. Tavaszi idő volt, katica-invázióval.
Aztán mentünk a szuperfej nagymamához, ittunk kávécskát, majd együtt átvonultunk ebédelni vissza Andorékhoz. Ebéd után nyakunkba vettük a környéket, és megnéztünk minden nevezetességet (most jut eszembe, hogy azokat a kurva lakatokat nem néztük meg, pedig hányszor nekiiramondtunk!), voltunk Tettyén, ami csodás volt, meg még valahol, ami szintén, és végezetül, a legeslegszebb, a TV torony tetején, ahonnan láthattuk a város fényeit, és ahol Andor a hátam mögött állt, és szorított magához, és olyan édes, és annyira szeretem!
Aztán vissza a nagymamához, ott is dumcsiztunk egy kicsit, végül haza hozzájuk. Este még megnéztük a Kill Bill2-t, aztán még kis himihumi, szóval olyan fél4 felé sikerült elaludnunk.
Szombat! Megint jó későn keltünk, aztán elmentünk az Árkádba, vettünk ezt-azt, aztán még kicsit sétálgattunk, majd haza, meg a nagymamához, aztán délután ebédeltünk, anyukája valami hihetetlenül főz, de úgy, hogy Bree Van de Kamp is megirigyelné, torta, meg minden volt! Aztán elmentünk Andorral hatalmasat sétálni, de vagy másfél-2 órát, szuper volt, imádom!
Aztán megbeszéltük, hogy 8-ra ágyba kerülünk, megnézzük a Blöfföt, és 11kor már alszunk, hogy legalább az utolsó napon ne aludjunk délig. Erre a szülei óriási nosztalgia estet tartottak nekem, végtelen sztorikkal, majd olyan negyed 11 körül már nagyon fáradt voltam, és ők meg indultak lefeküdni. Én eldőltem, majd bejött az apukája egy 10 cm vastag fényképalbummal, és én nem hagyhattam ki, mert mesebeli, csodás helyen készültek, és olyan lenyűgöző volt, hogy jézus, úgyhogy azt végignéztem, csorgattam a nyálam, úgyhogy végül fél12kor sikerült végre lefeküdnünk, még megnéztük a Blöff elejét, aztán úgy aludtunk el, mint két csecsemő (akkor éjjel tényleg, mert nem volt semmi 18+-os dolog), és imádok vele aludni (az más kérdés, hogy nem tudok aludni, ha vele vagyok), imádom, hogy végig ölel, és úgy alszik el, hogy puszilgat, és egész éjjel fogom a kezét, ahogy kiskifliként átölel, és ááh, tudnék még csöpögni, de minek? Aki érzett már ilyet úgyis érti, aki meg nem, annak meg hiába ragozom.
Vasárnap! Hohó, az óraátállítás nagyon jó barátom októberben, mert végre nem délben keltünk, ahnem 9:30-kor, úgyhogy akkor reggel volt először adekvát a "Jóreggelt!" köszönés.
Aztán kicsit punnyadtunk napközben, én Jutyúboltam, Andor is csinálta a dolgát, aztán ebéd, ami megint isteni volt, anyukája awesome!
Aztán még egy kis sétácska, majd indultunk a vonathoz, és utaztunk Pestre.
Mi néha játszásiból tipikus női és férfi dumákat és párbeszédeket nyomunk. Itt az egyik vonatos gyöngyszem:
Moira: Mikor még nem jártunk, és először hazakísértél, gondoltál arra, hogy felhívlak magamhoz, és dugunk?
Andor: Nem, igazából, addigra már tudtam, hgy nem vagy ilyen könnyűvérű.
Moira: De azért kicsit gondoltál rá?
Andor: Egészséges arányban.
Ezen egyszerre annyira durván elkezdtünk röhögni, hogy azt hittem megfulladunk ott a vonaton. Egészséges arányban?? Még visszakérdeztem, hogy és az mennyi, hány százalék? Jézusom, annyira röhögtem!
