Csütörtökön kortárs író kedvenc barátom születése napját ünnepeltük. A következőképpen:
Én mindig hallottam óbégatni kortárs író barátomat, amikor megláttuk ezt a Heineken reklámot. Gondoltam erre fel én (megosztva ezt másik jó baerátunkkal Totóval), hogy bizony ultra fáin lenne, ha mi valóra váltanánk kortásr író barátunk eme vágyát. És mi megvalósítottuk! Nem volt egyszerű, de sikeres annál inkább! Sokan voltunk, és majdnem elegen; Pintyecske, Töme, Totó, Péter, Szabi, Hangos, Ildike, Bazsika, Mojruska.Kiváló hangulatban telt az este, sokat röhögtem, majdnem meghaltam, úgyhogy jó kis Bazsika szülinap volt ez!
Pénteken Frida felvetésére elmentünk bulizni. Először Karcsival találkoztam, vele bevásároltunk, aztán befutott Frida, majd Pintyő és Dani. Mi így öten indultunk neki az éjszakának, méghozzá arra a helyre, ahol a szerelmem dolgozott éppen (micsoda véletlen). Menta. Jól megvárattuk a kicsikémet. De olyan nagyon örültem, hogy újra látom, édes volt, és annyira imádom! Aztán be a helyre, ott még toltunk pár koktélt, ment a bulika, zene nem volt annyira fáin, de a társaság igen, főleg, hogy még befutott Noja, Ági meg Tücsi, úgyhogy szupika volt minden, kár, hogy a kedvesem konkrétan agyhalott volt, de így is ott maradtunk olyan kettőig, de még nagy örömmel maradtam volna, bár akkor vélhetőleg kicsit beisziztem volna, amit meg ugye senki nem szeret, de főleg én nem.
Hazafelé találkoztunk a cuki öcsikémmel meg a cuki barinőjével, de mi négyünk közül a legeslegcukibb (oké, most már lelőhettek) az én barátom volt természetesen. Aztán nálam hált, azt már nem tudom, hogy volt egy kis himihumi, mert egybe folynak a napok, ugyanis először is délután egyig henteregtünk reggel, és az éjszakát és a reggelt követően az egész teljes napot együtt töltöttük, sőt, az az utáni éjszakát is,m úgyhogy két éjszaka, egy nap, és mind csodás volt. Szeretem. De csak mert megszerelte a számítógépemet. (gyíkok kedvéért: of course NOT!)
Aztán ma Nagyinál ebédeltünk, fasza volt, majd mentem Apuhoz, mert már hetek óta el akarom szedni tőle a bringáját, mert rájöttem, hogy én kukurvára látens bringás vagyok és ezt valahogy most már ideje lenne a felszínre csalogatni, szóval jött a nagy kámingáut, és Fater már adta is nekem a bringát, én meg gondoltam ráférne egy kis szervíz, de aztán mikor ott volt előttem teljes épségében és szépségében, akkor rájöttem, hogy ez egy zsírbringa (zsírbringa megvan, mit keresnék a Szigeten, ergó...), és óhatatlan vágyat éreztem arra, hogy felpattanjak és hazatekerjek vele, és lőn, hogy egy férfivázas bringán magasarkúban és rövid szoknyában hazagyüttem. Hát igen. Aki tud, az tud. Úgyhogy mostantól igyekszem bringával menni helyekre. Először nem túl messze, csak hogy szokjam a bringás életveszélyeket, aztán majd nagyobb távokra is elnyomulok. Plusz, igényeltem kondibérletet, formába jövök éppen, ha nem látnád.
