APEH után hazaiszkoltam, kicsit rendbe szedtem magam, hogy imponáljak a vasárnap óta nem látott kedvesemnek. Hadd áruljak el annyit elöljáróban, hogy bejött ;)
Na. Szóval mentem SCH-be, mert nekem vágni kellett, plusz felnyomtunk egy-két szignált is a rádióban, mert lesz új, remek műsor, csodálatos, plusz, nem is mondtam, de nyertünk egy pályázaton nem annyira kevés lóvét, és hamarosan belinkelem ide, hogy hol lehet minket hallgatni nullahuszonnégybe'.
Szóval! Éppen elcsíptem a levlistán, hogy tízen moziba készülnek, több se kellett, lecsaptam rájuk, hogy híííha, van én nekem kultúrautalványom, ellőném (nyilván cserébe nem kértem semmit, csak meg akartam hívni őket moziba. Ugye ez mindenki számára evidencia???)
Aztán irány a stúdió. Már odafelé menet is csak Andorra tudtam gondolni, annyira hiányzott már így a végére, de ez boldog hiányolás, nem ilyen szenvedős szar, amit az eddigi pasijaimnál éreztem, hanem mesés és felemelő és nagyon meglepő és szívmelengető! Úgyhogy nagyon vert a szívem, hogy lássam már! Aztán találkoztunk is, tök rövid a haja, Moirának meg, tudjátok, nem kell sok, egy kis rövid haj és az eszét veszti, úgyhogy az első 20 perc azzal telt, hogy rákacsintottam, aztán mondtam, hogy tetszel bébi, járunk? Erre ő, hát igyekszem majd szabaddá tenni minden második estémet, de nem ígérek semmit. Aztán magához szorított, mert visszatértünk komolyba, mondtam, hogy hiányzott nekem nagyon, és olyan boldog voltam! Aztán természetesen ez előről, másnak, nem hiszem, hogy ez nagyon szórakoztató lett volna, de nekünk igen. Elég egyszerű párocska vagyunk, isten is egymásnak teremtett minket.
Aztán vágtam tovább, ő meg csalogatott fel a szobájába, a kis csibész. De nekem mennem kellett haza. Aztán kikísért a Blahára, és olyan jó, mikor csókolózunk, és a szájába mondom, hogy szeretlek, olyan kurva nagyot röhögök ezen. Szóval jó nekem. Irigyelném most magam, ha nem velem lennének ezek a dolgok.
Jaj, meg olyan édes volt, mert valamelyik nap bemutatott a nagymamájának, és mesélte Andor, hogy otthon csupa kedveset mondott rólam a családnak, meg hogy várnak engem is hozzájuk, a húga meg lewiwezett, és ezeket nagy vigyorogva mesélte, jaj, olyan édesek ezek a dolgok! Szóval fáinság van, még legyen így sokáig! Mindjárt két hónapja toljuk a szekeret! Ahogy Manson énekli a leguccsó albumán: WOW.
