Tegnap kiválóan ott voltam a rokonaimnál, cukrok a gyerekek, ikrek égetni valóak, Hanika egy mesés tünemény, mindet imádom, sütöttem, főztem, szóval fáinság volt.
Aztán mentem SCH-be, hogy levezényeljem a héten a második adásunkat, kiváló volt, sokat szoptam ezzel, de akkora király szerkesztő lennék, hogy ebből kéne megélnem.
Aztán sörcsikéztünk kicsit a többiekkel, majd ottragadtam Andornál a koliban, kiválóan telt az éjszaka, többször is kivágtam a magas cét.
Aztán reggel hazaindultam, majd Fáter felszedett, és mentünk hozzája ebédelni Geribabával, és akkor ott jól ettünk gulyásot, mert én imádom a gulyásot.
Moira: Te, Apu, milyen húsból csináltad a gulyást?
Apu: Marhából.
Moira: Mócsingos?
Apu: Olyan száraz a hús, hogy külön mócsingott kellett vegyek hozzá.
E kis anekdota után folytatom az értekezést, mert ma is voltak ám teendők, ugyanis ma is rádióadás volt, milliónyi vendég, némelyik szuper arc, némelyik faszfej, miképpen az általában az embereknél lenni szokott. De nagyon hasítunk. Egyre többen hallgatják, egyre fáinabbak vagyunk.
Aztán hazaiszkoltam Bazsika helyett, hogy ezzel a kurva Andikával beszéljek már végre, mert nem dumikáztunk négy napja legalább, és sok víz és más egyéb is lefolyt már a Dunán azóta, lenne mit kivesézni, erre ez a céda, elment bulizni, nem ér rá velem dumizni. Botrány öregem! De nem baj, így legalább kialszom a tegnapomat.
Ma például Scherer Péterrel csináltunk interjút. Ki a fasza gyerek?
Ja, még náhány kedves apróság, hogy bearanyozzam az estéd. KÉPZ!
Ma fotóztam. Ábdét.
Így alszom a kertipartiban, míg a többiek buliznak.
Így sütünk a jó kis Balcsi mellett.
Így táncolunk Pintyővel arra, hogy "ez a lány csókra várrrrrr".
Így nyitom a pezsgőt.
Így ülünk a kertben aranyosan.
