Sajnálom, hogy tegnap nem működött a bloghu, mert annyira jó formában voltm, úgy éreztem enyém világ, valahogy minden jó volt, és úgy éreztem, mnden rendben lesz mostantól. Sokat dob a hangulatomon, hogy Hannácska otthon van végre!
Ma voltam a régi gimimben, ahol kereken öt éve nem. Kemény volt visszamenni. Tényleg minhta órára mentem volna, minden ugyanolyan. Minden tanár emlékezett rám, kérdezték mi van, hogy vagyok... Mondjuk én utáltam oda járni, de muszáj volt bemennem visszakérni az angoltnárnőtől a száz éve kölcsönadott Szerelem a kolera idejént.
Mindjárt megyek shoppingolni Andikával, aztán meg hazaiszkolok, kicsípem magam, és találkozom Schwarzieval!
