Ma már nincs lázam, remélem nem is lesz többet, mert a tegnapi nap nagyon betett.
De a torkom még mindig bitangul fáj, dokinéni megmondta, hogy itt a mandulátlanítás klasszikus esete áll fenn, hát mondom oké, úgyhogy lesz még itt szopákolás.
Hazudhatnám, hogy nem gondolok egyáltalán a múltkori titkos besurranó csóklovagra, de minek hazudnék? Asszem horgolok egy vudubabát, a kezébe adok egy mobilt, és benyomkodom a kis textil ujjaival a telefonszámom.
És ami mindennél fontosabb; Hanika holnap, 103 nap után, hazajöhet! Hajrá babácska!
